nemzetközi összehasonlítás
Tag
Térkép az uralkodó párt rendszeréhez
Mitől marad sikeres a Fidesz? Meddig marad velünk Orbán? Mit csinál másképp a kormány és az ellenzék? Ezekre és más, hasonlóan égető kérdésekre kínál válaszokat Rajnai Gergely elemzése.
Tessék nevetni!
A Kétfarkú Kutya Párt elindulása az önkormányzati választáson azt jelzi, hogy a magyar politikusoknak – kanadai, új-zélandi, lengyel, német és izlandi kollégáik után – meg kell barátkozniuk a politikai görbe tükörrel. Paár Ádám írása a Népszavában.
Politika és emlékezet
A Méltányosság Politikaelemző Központ Blair kötetének sajtóvisszhangja és a felfokozott érdeklődés kapcsán arra keresi a választ, hogy Magyarországon – egy-egy eset kivételével – miért nincsen hagyománya a memoárírásnak, mi a magyar politikai szereplők szemérmességének az oka. Bizonyára nemcsak az időhiány, hanem a kulturális sajátosságok is szerepet játszanak abban, hogy a politikai elit egykori tagjai tartózkodnak az emlékiratok megírásától. Paár Ádám írása Tony Blair könyvéről.
A viccpártok jelentősége
A demokratikusan működő intézményeknek képesnek kell lenniük a gúny, a görbe tükör, a szarkazmus és az irónia elviselésére. Paár Ádám írása a viccpártokról a Gondola.hu-n.
Az erotikus tőke
Teljesen új kutatási irány annak vizsgálata, hogy az erotikának van-e szerepe a politikában. Véletlenül sem „szereposztó díványokról” van szó, hanem egy új tőketípusról, amit Catherine Hakim „erotikus tőkének” nevez. Az erotikát, ha nem egyenesen tabunak, eddig inkább a bulvársajtóba tartozónak vélhettük, ezzel szemben az erotikus tőke szerepe világszerte növekszik. Magyarországon a politika világában mégis inkább hátrányt, mint előnyt jelent a nők számára. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, vajon Magyarországon miért nem érvényesül ez a jelenség, és hogyan lehetne adaptálni?
Baloldal a jobboldalon
Amikor a Fidesz elnöke 2009-ben először beszélt „centrális erőtérről”, a politikai és a tágabb közvélemény csak arra hördült fel, hogy „micsoda antidemokratikus szándékot takar egy több cikluson átívelő egypárti kormányzás”, ám nem reagálta le a centrális erőtér szavazókra vonatkozó konzekvenciát. Holott centrális erőteret fenntartani, ha egyáltalán, csak úgy sikerülhet egy többségi pártnak, ha folyamatosan képes valamit kezdeni „pótlólagos”, ideológiailag eredendően nem hozzá kötődő szavazóival.
Kormánynépszerű(tlen)ség és pártnyereség
Németországban erősen inog a keresztény-liberális koalíció, holott néhány hónapja nagyon komoly népszerűségnek örvendett. A német szociáldemokraták teljesítménye nemigen javult ugyan, de egyszer csak kezdenek számolni velük. Vajon történhet-e ehhez hasonlóan nálunk is? A Fidesz-kormány ma népszerűsége csúcsán áll, az MSZP pedig roppant népszerűtlen. Előállhat-e olyan helyzet, hogy a kormány önmagának okozott hibái teljesítményjavulás nélkül ismét helyzetbe hozzák az MSZP-t?
Magyar liberalizmus: párt és eszme
Van-e hasonlóság az amerikai és a magyar liberalizmus között? A New York Times-ban nemrégiben érdekes elemzés látott napvilágot, amelynek szerzője egyenesen az Obama ellen „lázadó” liberálisok agóniájáról beszél. Magyarországon azonban csak a pártpolitikában agonizálnak a liberálisok, a szellem világában egyáltalán nem. A magyar történelem sajátos liberális kettőssége (szellem és pártpolitika különbsége) tehát tovább él.
Sajtótanács – Magyar Hirlap – Külpolitika rovat, szlovák választások
A Méltányosság Politikaelemző Központ Sajtótanács munkacsoportja véletlenszerűen választotta ki a Magyar Hírlap 2010. június 12-16 közötti időszakát, s a külpolitikai rovatot vizsgálta. A Tanács olvasói, ha nem is reprezentálják a magyar lakosságot, s ha nem is notabilitások, egy fókuszcsoportos beszélgetés keretében, mint a lap aktív megfigyelői kifejthették mi tetszett, mit hiányoltak, és mi zavarta őket. Beszámolónk tehát a három lapszám külpolitikai rovatának nem is annyira kritikai értékelése, mint inkább az olvasói spontán vélekedések gyűjteménye.
Mainstream- és rendszerellenes pártok
A médiában számtalan különböző megnevezés kavarog: nemzeti radikális, szélsőjobboldali, náci, nyilas, újnyilas, esetleg nemzeti bolsevista. A fenti terminusok közös vonása, hogy igazán egyikük sem alkalmas a Jobbik-jelenség tartalmának cizellált körülírására. Paár Ádám írása a Stop.hu-n.
Gyógyítható-e a beteg demokrácia?
Egy-egy négyéves kormányzati ciklus tehát egész egyszerűen nem elég a látható eredmények eléréséhez. A politika részéről következetes, ciklusokon átívelő egészségügyi-, oktatási-, gazdasági programok kellenek, amelyeknek legfontosabb céljai a testi-lelki egészségtudatosság, illetve a közösségösszetartozás-érzésének, a közbizalomnak, a közös értékeknek a megerősítése.
Korszakváltás?
Az, hogy most vasárnap a Fidesz-KDNP támogatói a már megszerzett győzelem elkényelmesítő tudata ellenére is újra az urnákhoz járultak, azt jelzi, hogy nem pusztán az MSZP iránti ellenszenv vagy a Fidesz melletti elkötelezettség motiválta a többséget, hanem tudatosan mondtak igent „Orbán Viktor túlhatalmára”.
Mi kell a jó kormányzáshoz?
A jobboldal felelőssége óriási, miután elérte egyik fő célját, és elég komoly vereséget mért a baloldalra. Innen már nincs értelme fenntartania azt a légkört, amely egyértelműen a másik fél kiszorítására volt kitalálva. Innen a jobboldal feladata, hogy a versengés mellett az együttműködés lehetőségeit is felkínálja, már csak jól felfogott érdekből is, azért, hogy a baloldal ne akarjon idő előtt, megújulását továbbra is elhalasztva, revánsvágyból visszatérni a hatalomba.
A kopogtatócédulák fényes jövője
Míg az 1990 utáni választások során az ajánlószelvények gyűjtése egyszer sem vált a kampány meghatározó elemévé, addig idén a verseny egyik legfontosabb dimenziója lett. Elemzésünk és javaslataink a kialakult helyzetről.
Az ellenkultúrától a parlamentig
A rendszerkritikus parlamenten kívüli erők megerősödése nem ismeretlen Nyugat-Európában sem, elit-ellenesség, alternatív fogyasztói kultúra, a pártolók mindennapi életének erőteljes befolyásolása a kontinens számos országában ismert jelenség. A hazai fejlemények tehát beilleszthetők ebbe a trendbe, ugyanakkor legalább két szempontból teljesen egyediek. Elemzésünk a Jobbikról és nemzetközi trendekről.
A valóság súlytalansága és a hisztéria
A magyar politika egyik legnagyobb kihívása ma nem a deficit, az adósság és az államháztartási hiány, hanem: a valóság-hiány. De ez korántsem mai probléma, sőt: ez a magyar politikatörténet egyik legnyomasztóbb tradíciója. Egyszerűen nincs nálunk olyan párt (pláne liberális), amely mondjuk az alkalmazottak és a munkások pártja lenne, és nincs más párt sem, amely a többi társadalmi réteget képviselné. Elemzésünk a német és magyar példákról.
Az állam destabilizálódása
Az állami szerep megrendülésének, destabilizálódásának kísérleti laboratóriumává vált Magyarország. Míg korábban a diktatúrából a demokráciába való átmenet egyik kelet-közép-európai laborja volt az ország, jelen pillanatban a széttartó, diszfunkcionális struktúrák iskolapéldája. Nemzetközi példák révén mutatjuk be hol tart Magyarország.
Az ideiglenesség véglegessége?
Mit tanulhat a magyar alkotmányozás Barack Obama könyvéből? Az alkotmányos gondolkodást. Sajnos azonban Magyarország 1989-ben elfogadott Alkotmánya nincs dicsérhető állapotban, azaz egyáltalán nem orientál és nemigen meríthető erő belőle. Sokak szerint persze minderről fölösleges beszélni. Márpedig ha egy alkotmánynak nem tisztázottak az elvei, azt megsínyli az egész politikai közösség. A fejlett világban eközben arra keresik a választ, hogy a tömegek „lázadásával” szemben hogyan lehet a tömegek „bölcsességére” apellálni és azt intézményesen a demokrácia fejlesztésére fordítani.
Liberális középpártok példái
Most, hogy a hazai liberalizmus soha nem látott válságának kellős közepén vagyunk, s bizonyossá vált, hogy az SZDSZ küldöttgyűlése után is folytatódik a párt felmorzsolódása, talán nem érdektelen, ha két sikeres európai liberális párt példájához fordulunk, s azokkal összehasonlítást teszünk. Németországban és Nagy-Britanniában régóta igen erős liberális pártok működnek, ott nemigen fordulhatna elő, hogy ezek hirtelen „elolvadjanak”. Elemzésünk a Népszabadság online felületén.
Liberalizmusok ereje
Most, hogy a kellős közepén vagyunk a hazai liberalizmus soha nem látott válságának, s egyáltalán nem bizonyos, hogy a hét végi SZDSZ-küldöttgyűlés sikerrel zárja majd le a felmorzsolódást, talán nem lesz érdektelen, ha két sikeres európai liberális párt példájához fordulunk, s azokkal összehasonlítást teszünk.
Reform vagy bukás
Sajátos fogalomzavar alakult ki a nyilvánosságban azzal kapcsolatban is, hogy voltaképpen mi minősül reformnak. A válságkezelés és a szerkezeti reformok összemosása ismét komoly kockázatokat rejt. „Reform vagy bukás”; ez volt őszödi beszéd kulcsmondata, és ez határozta meg az induló kormányzás elvi alapállását és misszióját. Aztán tanúi lehettünk annak, hogy az akadályok és buktatók hatására a kormány hogyan bontja le fokozatosan önnön reformidentitását, és most azt kísérhetjük figyelemmel, hogy hogyan próbálja újraépíteni.
1929-33 és 2008
A politikusoktól persze pragmatikus cselekvést várunk el, de belegondoltunk-e már abba, hogy nem az vezet-e sokszor a válságokhoz, hogy a politikusok túlzottan is pragmatikusan cselekszenek, és egyszer csakugyan betelik – hogy egy képzavarral éljek – a pragmatikus cselekvések pohara. Elemzésünk a múlt és jelen párhuzamairól.
Régi recept új időben?
A magyar gazdaságpolitika a kormányzati ciklusokon átívelő jelleggel háromszor esett már a túlzott egyensúlyközpontúság hibájába, melyért – térségi versenytársainkhoz viszonyítva – számottevő növekedési és beruházási deficittel, magas kamatszinttel, valamint a belső kereslet szűkülésével volt kénytelen fizetni: a ’90-es évek első felében, Orbán kormányzati ciklusának elején és a második Gyurcsány-kabinet időszakában. Elemzésünk a legújabb gazdasági válság hazai hatásairól.
A törvényhozás ciklikussága
Hazánkban az országgyűlés gyakorlatilag feloszlathatatlan. Hogy miért alakult ez így és vajon milyen a nemzetközi gyakorlat, arról elemzésünkben olvashatnak.
30-as évek vagy 2008?
Magyarországon mindenkinek megvan a maga lesújtó véleménye riválisáról. Évtizedről évtizedre öröklődik ez a hagyomány és a hozzá szorosan kapcsolódó magatartáskészlet, amely nem különösebben nyitott a mélyebb megértésre, ám sokkal érzékenyebb a jól hangzó, a saját tábor identitását biztosító felületi összehasonlításra és nagyotmondásra.
A nyilvánosság kiterjesztése
A közvéleménynek joga van tudni, hogy vezetőjétől milyen teljesítményt remélhet, legyen az egészségügyi, gazdasági, politikai vagy más területen. A Méltányosság Politikaelemző Központ felhívja a figyelmet, hogy Magyarországon kialakulatlanok a politikusi vezető-szerep betöltésének előzetes feltételei, azaz a politikussá válásnak egyáltalán nem feltétele a nyilvánosságra hozott információk széles köre.
Adó és bizalom
2007 utolsó két negyedéve egy százalék körüli gazdasági növekedése ráirányította a közvélemény figyelmét Magyarország versenyképességének – valójában már 2001 óta tartó (!) – folyamatos romlására. A miértekre és a nemzetközi jó példákra kerestük a válaszokat.
A konszenzus időszerűsége és irrealitása
A magyar demokrácia elmúlt 18 évét végigkíséri a konszenzus, az összefogás, az együttműködés ködös igénye. Ám ez a jóravaló igény soha semmilyen vizet nem zavart, soha semmilyen változást, a konszenzus tartalmi elemeinek végiggondolását és a megvalósításukra vonatkozó tervet nem eredményezett.
A befagyott pártrendszer
Csizmadia Ervin tanulmányának a középpontjában annak a kérdésnek a megválaszolása áll, hogy miért ilyen a hazai pártstruktúra. Vajon a jelenlegi determináló feltételek között van-e esélye új párt vagy pártok létrejöttének avagy ezt a közélet speciális kettéosztottsága egyfelől, illetve a pártok osztottságán túlmutató kartell-jellege kizárja?