Egy állítás valótlanságának felismeréséhez az állítást először is meg kell érteni. Innen lehet, hogy az országgyűlést még semmilyen felismerés nem indította az idézett passzus megváltoztatására. Így aztán e szakasz akkor sem módosult, amikor a parlament az alkotmány módosításával egy egész sereg népszavazási részletszabályt emelt be az alaptörvénybe. Benne van hát most már abban minden: az új részletezések is, és a régi – már elnézést – elnagyolt massza is. E régi massza alapján az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy országunkban a képviseleti demokrácia az elsődleges forma, és a közvetlen a másodlagos. Így aztán nem lehet csak úgy, mindenféléről népszavazást tartani, hanem csupán arról, amit az alkotmány megenged.

Ez igen helyes megállapítás lenne a világ minden civilizált pontján a maga általános formájában, és igen helyes megállapítás lett volna a civilizált Magyarországon is, ha a köztársaság alkotmánya kimondta volna, hogy mit enged meg és mit nem. Mivel azonban az alkotmány (akkor még) ilyesmit nem mondott ki, az Alkotmánybíróság vette magára a feladatot, és a maga részéről kimondta (egyebek között), hogy burkolt alkotmánymódosítást eredményező kérdésben nem lehet népszavazást tartani.

Mint utaltunk rá, a döntés óta (részben a döntés hatására) új törvény született a népszavazásról, és jelentősen bővült az alkotmány népszavazásról szóló normarendszere is, többek között már egy tekintélyes tiltólista is része az alaptörvénynek, amely tíz pontban sorolja fel azokat a kérdéseket, amelyekről nem szabad népszavazást tartani. Ez a lista nagyon precíz és részletező, de nem képes kimondani azt, hogy az alkotmány módosításáról nem írható ki referendum. Engedjünk most egy kis precizitást magunknak, és mondjuk ki hát, hogy a népszavazás útján történő alkotmánymódosítást nem az alkotmány tiltja, hanem az Alkotmánybíróság.

Ami tilos, az tilos, de talán nem mindegy, hogy ki tilt. Az végképp nem, hogy mi alapján.

A hatályos alkotmány alapján nehéz volt levezetni a tiltást, de ha valaki tiltani akar, és van hozzá joga, akkor ennek alátámasztására ezt a mostani, toldozott-foltozott alaptörvényt – bizony – fel tudja használni. Az ellenkezőjére hasonlóképpen. (Amióta 2004. december 5-én a szemünk előtt lezajlott egy olyan – kettős – népszavazás, amelyet alkotmányosan nem lehetett volna kiírni, azóta a helyzet még bizonytalanabb: ha nem ismernénk az Alkotmánybíróság személyi összetételét, hovatovább rejtélyesnek tartanánk, hogyan adhatott zöld utat az említett népszavazási kezdeményezéseknek éppen az Alkotmánybíróság, amely saját korábbi döntéseiből konzekvensen levezethette volna a népszavazás megakadályozásának minden épeszű indokát.)

Az Alkotmánybíróság annak idején azért mondhatta alkotmányellenesnek a burkolt alkotmánymódosításra irányuló népszavazást, mert a hatályos alkotmánynak a parlamentről szóló fejezetében (történetesen a 19. § (3) bekezdésének a) pontjában) valóban az áll, hogy az Országgyűlés megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát. Mármost ha ugyanennek a passzusnak a b) pontját is nézzük, és azt olvassuk, hogy az Országgyűlés törvényeket alkot, akkor ebből az következik, hogy a köztársaságban senki más nem alkot törvényeket, csak az Országgyűlés. De mivel maga az alkotmány mondja ki, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben népszavazást lehet kiírni (kivéve persze a kizárólagos törvényhozási tárgyakat, amelyeket az alkotmány tíz pontban felsorol az említett fejezet végén, a 28/C. § (5) bekezdésében a-tól j-ig), ezért világos, hogy törvényekről, törvényjavaslatokról, törvénykezdeményezésről vagy csak elképzelésekről természetesen lehet népszavazást tartani, és az a népszavazás még nem törvényalkotás, csak népszavazás, mert törvényeket az Országgyűlés alkot.

Ezért a józan magyar ész önmagában a már idézett a) pontból még nem volna képes azt a következtetést levonni, hogy az alkotmány módosításáról – vagy akár (sőt!) egy új alkotmány megalkotásáról – ne lehetne népszavazást kiírni, mert a népszavazás nem alkotmányalkotás, amiképpen nem is törvényhozás. Ez utóbbi kettő – e pillanatban, a hatályos alkotmány alapján – az Országgyűlés joga, a népszavazás pedig (ha úgy tetszik) a nép joga.

A problémát persze nem az alkotmány értelmezése, hanem maga az alkotmány okozza. Egy jogállami alkotmány nem tehetné az alkotmányozás jogát kizárólag a parlament kezébe, és ugyanakkor nem szabályozhatná az országgyűlésre kötelező eredményű népszavazás intézményét, mert a közjog világában minden mindennel összefügg, és ez a két dolog (amellett, hogy mindkettő – parlamentáris viszonyok között – önmagában, egyenként is tarthatatlan) nem állhat meg egymás mellett. De Magyarországon ma minden fordítva van.