Médiamegjelenés


Megmenthető-e a baloldal?

Gyurcsány minap létrehozott platformja egy széles, pártokon átívelő koalíció felé történt első lépés. Melyben ma az MDF és az SZDSZ „morzsalékaira”, valamint az LMP-re számíthat a volt kormányfő. Többek között erről is nyilatkozott Csizmadia Ervin a Figyelő-s interjújában.

Tovább

Kizárás és együttműködés

Ha egy ország állampolgárai és politikai erői – önmagukban és egymással – tartósan képtelenek az együttműködésre, ha igazából fel sem ismerik, hogy az ismétlődő gazdasági válságok a társadalmi és politikai együttműködés hiányának megtestesülései, akkor roppant nehéz lesz hatékonyabbá tenni a hazai demokráciát, és elérni a hőn remélt tényleges nyugatosodást. Csizmadia Ervin gondolatai az ÉS-ben.

Tovább

Az eredmények tükrében

A kormányoldal számára az eredmények egyértelmű megerősítést jelentenek, azzal a félreérthetetlen üzenettel, hogy választók elégedettek a kormány eddigi munkájával. Novák Zoltán értékelte az önkormányzati választások eredményét a Stop.hu-nak.

Tovább

Az ellensúlyok szociológiája

A köztársasági elnök személye és fölfogása, miszerint nem az alkotmány, hanem a kormány barátja kíván lenni, az alkotmánybírák megválasztási módjának az átalakítása, a közmédia és számos, szerepe szerint független intézmény kormány alá rendelése, a közalkalmazottak kirúgásának korlátlan lehetősége, egyebekkel együtt bizonyítják, hogy az ellensúlyok a következő években ezeken a területeken háttérbe szorulnak. Zsolt Péter írása a Népszabadságban.

Tovább

Baloldaliság és szélsőbaloldaliság

Paár Ádám írása Szabó Ervin tevékenységéről a Népszavában: „A kommunisták igyekeztek elfelejteni Szabó Ervint. A szocialisták is. Csodálkozhatunk-e hát azon, hogy még az általa alapított könyvtártól is el akarják venni a nevét?”

Tovább

Köztes demokrácia

Az MPK nagy érdeklődés mellett mutatta be Köztes demokrácia című könyvét január 14-én, az Írók Boltjában. A kötet kapcsán vendégek (Kende Péter, Kéri László és Egedy Gergely) is kifejtették véleményüket. Összefoglalónk itt olvasható az eseményről.

Tovább

Tessék nevetni!

A Kétfarkú Kutya Párt elindulása az önkormányzati választáson azt jelzi, hogy a magyar politikusoknak – kanadai, új-zélandi, lengyel, német és izlandi kollégáik után – meg kell barátkozniuk a politikai görbe tükörrel. Paár Ádám írása a Népszavában.

Tovább

A kormányzás száz napja

A kabinet kedvező megítélésének elsődleges oka, hogy a kormányzás szimbolikus intézkedésekkel vette kezdetét. Abban, hogy a kormánypártok változatlan népszerűségében az ellenzék gyengesége is közrejátszik. Novák Zoltán nyilatkozott a Gondola.hu-nak.

Tovább

A viccpártok jelentősége

A demokratikusan működő intézményeknek képesnek kell lenniük a gúny, a görbe tükör, a szarkazmus és az irónia elviselésére. Paár Ádám írása a viccpártokról a Gondola.hu-n.

Tovább

Globális gázkérdések

Egyre többen és többet írnak a nem konvencionális földgázról és annak jövőjéről, mely a következő évtizedekben kétségtelenül átírja a játékszabályokat az energetikában, ahogy azt az Egyesült Államokban már meg is tette. Ám még mindig nagyon kevesen tudják vagy értik, mi is ez valójában. Jenei András a Világgazdaságban.

Tovább

Politikai alku és/vagy kizárólagosság

Két hónappal a (sokkal több, mint) kormányváltás után – azt hiszem – az egyik legérdekesebb politikai kérdés az, hogy miért jött létre a Fidesz „elsöprő többsége”, és mindebből mi következik a közel és a távolabbi jövőre nézve. Csizmadia Ervin a Népszabadságban.

Tovább

Sólyom László elnöksége

Sólyom László személyében egy erőteljesen politizáló, sokoldalú politikai vízióval rendelkező elnök búcsúzik. A választások nyomán előálló kétharmados többség (a maga szempontjából nyilván jogosan) úgy véli: víziói csak neki lehetnek. A jelek szerint független elnöki politika nem vihető Magyarországon. Csizmadia Ervin írása a Figyelőn.

Tovább

A politikai interakciók logikája

Ugyan hogyan tud egyetlen szereplő (törté­ne­tesen a Fidesz) visszatérni a harmincas évekhez? Miféle ország az, ahol ez egyáltalán lehetséges? A többi szereplő csak áll és néz és megadóan tűri mindezt? Nem inkább arról van szó, hogy a Fidesz – ha egyáltalán – a többi szereplővel együtt „hozhatja vissza” a harmincas éveket? Csizmadia Ervin a Stop.hu-n.

Tovább

Visszatérő politikai konfliktusok

A magyar pártpolitikai arénában tehát nincsenek meg a lélektani feltételei annak, hogy két, egymást kölcsönösen elfogadó, a másikat egyaránt demokratikusnak tekintő párt álljon szemben egymással. Nos, ez színtisztán harmincas évekbeli helyzet! Csizmadia Ervin elemzése a magyar politika múltbeli és jelenlegi trendjeiről az ÉS-ben.

Tovább

„Orbanizáció” vagy amerikai modell?

A Fidesznek ugyanis a legnagyobb ellenfele – mint mindig a magyar történelemben – a másik oldalon, a pillanatnyilag szuperkisebbségben lévő intellektuális erő kinevettető képessége. Interjú Csizmadia Ervinnel a Figyelőben.

Tovább

Liberalizmus és néppártiság

A magyar liberalizmus jelenlegi gyengesége nem érthető meg kizárólag az elmúlt két évtized társadalom-, gazdaság- és politikatörténete alapján, hanem legalábbis 1918-19-ig, de még inkább 1867-ig kell visszavezetni az okok láncolatát. Paár Ádám írása a magyar liberalizmusról a Népszavában.

Tovább

Köztársasági elnöki szerepfelfelfogás

A kétharmados felhatalmazás birtokában a Fidesz-KDNP pártszövetség megtehette volna azt az elegáns lépést is, hogy egy olyan, konzervatív értékrendet valló, de pártok felett álló személyt jelöl köztársasági elnöknek, akinek a függetlenségéhez még kétség sem férhet, és akit az ellenzék többsége is elfogadhat. Paár Ádám nyilatkozott a Népszavának.

Tovább

Személycserék a közigazgatásban

Várható volt, hogy megalakulását követően az új kormány nem hagyja meg a helyükön azokat, akik túlságosan szoros szálakkal kötődtek az előző kormányhoz, vagy olyan ügyekben exponálták magukat, amelyek vállalhatatlanok az Orbán-kormány számára. Paár Ádám a Népszavában.

Tovább

A köztisztviselők jogállása

A Fidesz némiképp váratlanul, némiképp várható módon, de igen gyorsan beleszaladt három kényes kérdésbe. Az egyik a kettős állampolgárság – e cikk ezzel kíván a legkevésbé foglalkozni –, a másik a közigazgatás leépítése, a harmadik az elmúlt húsz év kommunikációs minősítése. Zsolt Péter írása a Népszabadságban.

Tovább

A magyar politika alkalmazkodóképessége

A jobboldal a nemzetet próbálja védeni, miközben a baloldal a válságot akarja menedzselni. A két stratégia ma is – mint régen – egymással szembe megy. A baloldal felelőssége itt legalább akkora, mint a jobboldalé. Ha valóban megbékélést és konszenzust szeretne, akkor nem elégedhet meg a jobboldalról alkotott klisékkel, hanem újra kell gondolnia a jobboldalhoz való viszonyát, sőt egy kicsit a történelmi kontextust is. Csizmadia Ervin írása az ÉS-en.

Tovább