Médiamegjelenés


Globális gázkérdések

Egyre többen és többet írnak a nem konvencionális földgázról és annak jövőjéről, mely a következő évtizedekben kétségtelenül átírja a játékszabályokat az energetikában, ahogy azt az Egyesült Államokban már meg is tette. Ám még mindig nagyon kevesen tudják vagy értik, mi is ez valójában. Jenei András a Világgazdaságban.

Tovább

Politikai alku és/vagy kizárólagosság

Két hónappal a (sokkal több, mint) kormányváltás után – azt hiszem – az egyik legérdekesebb politikai kérdés az, hogy miért jött létre a Fidesz „elsöprő többsége”, és mindebből mi következik a közel és a távolabbi jövőre nézve. Csizmadia Ervin a Népszabadságban.

Tovább

Sólyom László elnöksége

Sólyom László személyében egy erőteljesen politizáló, sokoldalú politikai vízióval rendelkező elnök búcsúzik. A választások nyomán előálló kétharmados többség (a maga szempontjából nyilván jogosan) úgy véli: víziói csak neki lehetnek. A jelek szerint független elnöki politika nem vihető Magyarországon. Csizmadia Ervin írása a Figyelőn.

Tovább

A politikai interakciók logikája

Ugyan hogyan tud egyetlen szereplő (törté­ne­tesen a Fidesz) visszatérni a harmincas évekhez? Miféle ország az, ahol ez egyáltalán lehetséges? A többi szereplő csak áll és néz és megadóan tűri mindezt? Nem inkább arról van szó, hogy a Fidesz – ha egyáltalán – a többi szereplővel együtt „hozhatja vissza” a harmincas éveket? Csizmadia Ervin a Stop.hu-n.

Tovább

Visszatérő politikai konfliktusok

A magyar pártpolitikai arénában tehát nincsenek meg a lélektani feltételei annak, hogy két, egymást kölcsönösen elfogadó, a másikat egyaránt demokratikusnak tekintő párt álljon szemben egymással. Nos, ez színtisztán harmincas évekbeli helyzet! Csizmadia Ervin elemzése a magyar politika múltbeli és jelenlegi trendjeiről az ÉS-ben.

Tovább

„Orbanizáció” vagy amerikai modell?

A Fidesznek ugyanis a legnagyobb ellenfele – mint mindig a magyar történelemben – a másik oldalon, a pillanatnyilag szuperkisebbségben lévő intellektuális erő kinevettető képessége. Interjú Csizmadia Ervinnel a Figyelőben.

Tovább

Liberalizmus és néppártiság

A magyar liberalizmus jelenlegi gyengesége nem érthető meg kizárólag az elmúlt két évtized társadalom-, gazdaság- és politikatörténete alapján, hanem legalábbis 1918-19-ig, de még inkább 1867-ig kell visszavezetni az okok láncolatát. Paár Ádám írása a magyar liberalizmusról a Népszavában.

Tovább

Köztársasági elnöki szerepfelfelfogás

A kétharmados felhatalmazás birtokában a Fidesz-KDNP pártszövetség megtehette volna azt az elegáns lépést is, hogy egy olyan, konzervatív értékrendet valló, de pártok felett álló személyt jelöl köztársasági elnöknek, akinek a függetlenségéhez még kétség sem férhet, és akit az ellenzék többsége is elfogadhat. Paár Ádám nyilatkozott a Népszavának.

Tovább

Személycserék a közigazgatásban

Várható volt, hogy megalakulását követően az új kormány nem hagyja meg a helyükön azokat, akik túlságosan szoros szálakkal kötődtek az előző kormányhoz, vagy olyan ügyekben exponálták magukat, amelyek vállalhatatlanok az Orbán-kormány számára. Paár Ádám a Népszavában.

Tovább

A köztisztviselők jogállása

A Fidesz némiképp váratlanul, némiképp várható módon, de igen gyorsan beleszaladt három kényes kérdésbe. Az egyik a kettős állampolgárság – e cikk ezzel kíván a legkevésbé foglalkozni –, a másik a közigazgatás leépítése, a harmadik az elmúlt húsz év kommunikációs minősítése. Zsolt Péter írása a Népszabadságban.

Tovább

A magyar politika alkalmazkodóképessége

A jobboldal a nemzetet próbálja védeni, miközben a baloldal a válságot akarja menedzselni. A két stratégia ma is – mint régen – egymással szembe megy. A baloldal felelőssége itt legalább akkora, mint a jobboldalé. Ha valóban megbékélést és konszenzust szeretne, akkor nem elégedhet meg a jobboldalról alkotott klisékkel, hanem újra kell gondolnia a jobboldalhoz való viszonyát, sőt egy kicsit a történelmi kontextust is. Csizmadia Ervin írása az ÉS-en.

Tovább

Szavazótáborok mozgása

A szocialista kampány sem „az új miniszterelnök, új program”, sem a „nagy a tét” szlogennel nem volt képes mozgósítani a párt hagyományos szavazótáborának nagy részét. Paár Ádám nyilatkozott a Népszavának.

Tovább

A politika és a civil társadalom

Csizmadia Ervin a Stop.hu-nak adott interjújában kifejtette: az MSZP a mondanivaló hiányától szenved, az ország szempontjából nem szerencsés a Fidesz vitáktól való elzárkózása, a Jobbikot pedig igazából csak mostanában kezdik komolyan venni a nagypártok.

Tovább

A demokrácia sziámi ikrei

Magyarországon nagy gát a politikai megegyezés előtt, hogy a társadalmat homogénebbnek gondoljunk annál, mint amilyen valójában, és az emberek – tévesen – azt gondolják, az ellentéteket csak a politikusok szítják. Interjú Csizmadia Ervinnel.

Tovább

Az utolsó cédulás választás

Nem csak a könyveknek, de a választási kampányoknak is megvan a maguk sorsa. Az ideinek például az határozza meg a „sorsát”, hogy 2008–2009-ben lényegében szétesett az 1990 után kiépült, zárt, merev, bombabiztosnak, szinte örökre megváltoztathatatlannak tűnő pártrendszer. Csizmadia Ervin írása a Figyelőben.

Tovább

A pártok demokrácia-képe

A Méltányosság Politikaelemző Központ abból a szempontból vizsgálta a több pártra is kiterjedő eseményt, hogy mi mondanivalója volt a pártoknak a demokráciáról. A kérdést pontosítva gondolkozik-e bárki azon, hogy a magyarok mért ábrándultak ki a demokráciából, és valóban kiábrándultak? Zsolt Péter a Stop.hu-n.

Tovább

Az Exxon kilépése a makói projektből

A makói gáz még távolabb került a konvektoroktól azzal, hogy az Exxon és a Mol kihátrált a kanadai Falconnal létesített konzorciumból, melyet a magyarországi nem konvencionális gáz kutatása és kitermelése céljából alapítottak 2008 áprilisában. Az ügy részleteit elég pontosan ismertette a média, ezért csak a döntés okait és lehetséges következményeit vizsgálja Jenei András a Világgazdaságban.

Tovább