magyar politika
TagA centrális erőtéren túl
Korábban a Nemzeti Együttműködés Rendszere szempontjából foglalkoztunk az ellenzékkel, s rávilágítottunk arra, hogy mit tehetnek ezek a pártok a Fidesz által támasztott kihívással szemben. Ezúttal két jól körülhatárolható kérdéssel foglalkozunk, amely viszonyítási pont lehet a kormány és az ellenzék, valamint az ellenzék pártjai között: az ország (pénzügyi) szuverenitása és az önkormányzati választások.
Politikai alku és/vagy kizárólagosság
Két hónappal a (sokkal több, mint) kormányváltás után – azt hiszem – az egyik legérdekesebb politikai kérdés az, hogy miért jött létre a Fidesz „elsöprő többsége”, és mindebből mi következik a közel és a távolabbi jövőre nézve. Csizmadia Ervin a Népszabadságban.
Baloldal a jobboldalon
Amikor a Fidesz elnöke 2009-ben először beszélt „centrális erőtérről”, a politikai és a tágabb közvélemény csak arra hördült fel, hogy „micsoda antidemokratikus szándékot takar egy több cikluson átívelő egypárti kormányzás”, ám nem reagálta le a centrális erőtér szavazókra vonatkozó konzekvenciát. Holott centrális erőteret fenntartani, ha egyáltalán, csak úgy sikerülhet egy többségi pártnak, ha folyamatosan képes valamit kezdeni „pótlólagos”, ideológiailag eredendően nem hozzá kötődő szavazóival.
A politikai interakciók logikája
Ugyan hogyan tud egyetlen szereplő (történetesen a Fidesz) visszatérni a harmincas évekhez? Miféle ország az, ahol ez egyáltalán lehetséges? A többi szereplő csak áll és néz és megadóan tűri mindezt? Nem inkább arról van szó, hogy a Fidesz – ha egyáltalán – a többi szereplővel együtt „hozhatja vissza” a harmincas éveket? Csizmadia Ervin a Stop.hu-n.
Visszatérő politikai konfliktusok
A magyar pártpolitikai arénában tehát nincsenek meg a lélektani feltételei annak, hogy két, egymást kölcsönösen elfogadó, a másikat egyaránt demokratikusnak tekintő párt álljon szemben egymással. Nos, ez színtisztán harmincas évekbeli helyzet! Csizmadia Ervin elemzése a magyar politika múltbeli és jelenlegi trendjeiről az ÉS-ben.
Szocialista polgári kör?
Sokan sokféle formában temették el az MSZP-t az utóbbi időben: ez a párt menthetetlen, a mostani megújítás csupán látszatfogások gyűjteménye, a régi garnitúrával nem lehet új pártot építeni. Elemzésünkben a párt helyzetét vizsgáltuk meg.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének vitájához
A Mandiner blog által meghirdetett konzultáció kapcsán a Méltányosság Politikaelemző Központ is szeretné megragadni az alkalmat és röviden összefoglalni a Nemzeti Együttműködés Rendszerével és Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatával kapcsolatos meglátásait
„Orbanizáció” vagy amerikai modell?
A Fidesznek ugyanis a legnagyobb ellenfele – mint mindig a magyar történelemben – a másik oldalon, a pillanatnyilag szuperkisebbségben lévő intellektuális erő kinevettető képessége. Interjú Csizmadia Ervinnel a Figyelőben.
Liberalizmus és néppártiság
A magyar liberalizmus jelenlegi gyengesége nem érthető meg kizárólag az elmúlt két évtized társadalom-, gazdaság- és politikatörténete alapján, hanem legalábbis 1918-19-ig, de még inkább 1867-ig kell visszavezetni az okok láncolatát. Paár Ádám írása a magyar liberalizmusról a Népszavában.
A Fidesz és a webkettő
A Méltányosság sok aspektusból értekezett már arról a kérdésről, hogy az új kormány sikereinek, vagy kudarcainak a kulcskérdése lehet, hogy a kormányzati politika képes lesz-e behatolni a társadalom szövetébe, hogy pozitív változásokat érjen el az egész közösség szempontjából. Az utóbbi hetekben ennek a kérdésnek a kommunikációs oldala került az érdeklődés középpontjába. Olyan ügyek uralják a közbeszédet, amelynek közös vonása a kormánypolitika és a társadalom közti kommunikáció kérdése.
Kormánynépszerű(tlen)ség és pártnyereség
Németországban erősen inog a keresztény-liberális koalíció, holott néhány hónapja nagyon komoly népszerűségnek örvendett. A német szociáldemokraták teljesítménye nemigen javult ugyan, de egyszer csak kezdenek számolni velük. Vajon történhet-e ehhez hasonlóan nálunk is? A Fidesz-kormány ma népszerűsége csúcsán áll, az MSZP pedig roppant népszerűtlen. Előállhat-e olyan helyzet, hogy a kormány önmagának okozott hibái teljesítményjavulás nélkül ismét helyzetbe hozzák az MSZP-t?
Magyar liberalizmus: párt és eszme
Van-e hasonlóság az amerikai és a magyar liberalizmus között? A New York Times-ban nemrégiben érdekes elemzés látott napvilágot, amelynek szerzője egyenesen az Obama ellen „lázadó” liberálisok agóniájáról beszél. Magyarországon azonban csak a pártpolitikában agonizálnak a liberálisok, a szellem világában egyáltalán nem. A magyar történelem sajátos liberális kettőssége (szellem és pártpolitika különbsége) tehát tovább él.
Az MSZP „sokpártrendszere”
Miközben a közvélemény egy bizonyos része sikeresnek ítéli a Bajnai-féle válságkezelést, az a párt, amely – úgymond – ott állt Bajnai mögött, lényegében szétesett, összetöpörödött. Az MSZP baja – paradox módon – az, hogy az elmúlt 20 évben jóval többet kormányzott, mint fő ellenfele, s ez felemésztette. Elemzésünk az MSZP problémáiról.
Reform és forradalom
A 2010-es Orbán kormány egyelőre a politika morális dimenzióját tekintve mérföldekkel a 2006-os Gyurcsány kabinet előtt jár, különösen az őszödi beszéd utáni időszakot tekintve. Sőt, a jobboldal erkölcsiségét éppen az adja meg, hogy a „hazug” Gyurcsánnyal szemben saját tisztaságát hangsúlyozhatja. A Gyurcsány-kormányhoz képest számos területen kifejezetten jók az új kormány lehetőségei, a kétharmados győzelem, a morális csapdahelyzet felszámolása, az erős szimbolikus politizálás mind-mind az Orbán-kormány mellett szól, ugyanakkor az elvárások is óriásiak.
Személycserék a közigazgatásban
Várható volt, hogy megalakulását követően az új kormány nem hagyja meg a helyükön azokat, akik túlságosan szoros szálakkal kötődtek az előző kormányhoz, vagy olyan ügyekben exponálták magukat, amelyek vállalhatatlanok az Orbán-kormány számára. Paár Ádám a Népszavában.
A köztisztviselők jogállása
A Fidesz némiképp váratlanul, némiképp várható módon, de igen gyorsan beleszaladt három kényes kérdésbe. Az egyik a kettős állampolgárság – e cikk ezzel kíván a legkevésbé foglalkozni –, a másik a közigazgatás leépítése, a harmadik az elmúlt húsz év kommunikációs minősítése. Zsolt Péter írása a Népszabadságban.
Politikai evolúció
Akármilyen utat is választanak az említetett ellenzéki pártok, a jövő intelligens ellenzéke valószínűleg mind parlamenten belüli, mind azon kívüli ellenzék is lesz egyben – persze megfelelő helyen és időben. Az elkövetkezendő négy év tehát egyfajta stratégiai verseny is lesz: az ellenzék politikai evolúciója és a kormánypártok szelekciós tevékenysége között.
A kormányprogram
Nem teljesen egyedülálló Európában, hogy egy kormányzásra készülő politikai erő még a választások után sem áll elő konkrét elképzelésekkel. Novák Zoltán a Stop.hu-n.
Kisebbségi képviselet és külpolitika
Minden olyan javaslat, amelyik a parlamenti vagy az önkormányzati képviselők létszámának csökkentését tartalmazza, garantáltan elmélyíti a javaslattevő párt társadalmi támogatottságát. Paár Ádám nyilatkozott a Népszavának.
Mainstream- és rendszerellenes pártok
A médiában számtalan különböző megnevezés kavarog: nemzeti radikális, szélsőjobboldali, náci, nyilas, újnyilas, esetleg nemzeti bolsevista. A fenti terminusok közös vonása, hogy igazán egyikük sem alkalmas a Jobbik-jelenség tartalmának cizellált körülírására. Paár Ádám írása a Stop.hu-n.
„Forradalom” után – vagy közben?
1989-90-ben úgy tűnt: a bibói átmenet-elmélet ezúttal győzedelmeskedik, hiszen a mérvadó politikai szereplők mindegyike elzárkózott a totális forradalomtól. Ám ez a korai konszenzus rövid ideig tartott csak, s a 90-es évek közepétől már egyre többen kezdik vitatni a rendszerváltás és a rendszerváltók bibóista önértelmezését.
Gazdasági és társadalmi válságkezelés
Magyarországot jelenleg két típusú válság fenyegeti: a gazdasági válság és a szociális válság. A most hivatalba lépő kormánynak mindkettővel meg kell birkóznia, úgy, hogy közben nem feledkezik el arról, hogy kötik a kezét a Nemzetközi Valutaalap felé vállalt kötelezettségek. Paár Ádám nyilatkozott a Népszavának.
Alakulás
Amiképpen két évtizede a gyengére sikerült nyitóbeszédek, a hosszúra nyúlt méltatások és az esetlen felszólalások hátterében a képviselők már a lehető legkonkrétabb hatalmi kérdések megvitatásával foglalatoskodtak, úgy most is az alakuló ülés jelzi az új hatalom és a választók közötti fényes mézeshetek végét, amidőn egyszeriben jónéhány törvényjavaslat válik ismertté, s ezzel bírálhatóvá.
Az új kormányzás alapkérdései
A Fidesz-kormányzás minőségét alapvetően három szempont fogja meghatározni: a kormányzás szerkezete, arculata és tartalma. Novák Zoltán írása a Magyar Nemzetben.
Alkotmányellenes alkotmánymódosítás?
E viták hátterében az áll, hogy a magyar alkotmányos berendezkedésben nem különül el intézményesen az alkotmányozó és törvényhozó hatalom. A legfőbb kérdés ezért az, hogy vajon maga az Alkotmány képezheti-e ellensúlyát az esetleges alkotmánymódosításoknak. Vannak-e tehát beépített ellensúlyok, esetleg módosíthatatlan tartalmak?
Az új kormány személyi garnitúrája
Több olyan személy is létezik az Orbán Viktor leendő miniszterelnök által felkért kormánytagok között, aki támadhatósága miatt fejtörést okozhat a későbbiekben a Fidesz elnökének. Paár Ádám nyilatkozott a Stop.hu-nak.
Korszakváltás?
Az, hogy most vasárnap a Fidesz-KDNP támogatói a már megszerzett győzelem elkényelmesítő tudata ellenére is újra az urnákhoz járultak, azt jelzi, hogy nem pusztán az MSZP iránti ellenszenv vagy a Fidesz melletti elkötelezettség motiválta a többséget, hanem tudatosan mondtak igent „Orbán Viktor túlhatalmára”.
A magyar politika alkalmazkodóképessége
A jobboldal a nemzetet próbálja védeni, miközben a baloldal a válságot akarja menedzselni. A két stratégia ma is – mint régen – egymással szembe megy. A baloldal felelőssége itt legalább akkora, mint a jobboldalé. Ha valóban megbékélést és konszenzust szeretne, akkor nem elégedhet meg a jobboldalról alkotott klisékkel, hanem újra kell gondolnia a jobboldalhoz való viszonyát, sőt egy kicsit a történelmi kontextust is. Csizmadia Ervin írása az ÉS-en.
Szavazótáborok mozgása
A szocialista kampány sem „az új miniszterelnök, új program”, sem a „nagy a tét” szlogennel nem volt képes mozgósítani a párt hagyományos szavazótáborának nagy részét. Paár Ádám nyilatkozott a Népszavának.
Mi kell a jó kormányzáshoz?
A jobboldal felelőssége óriási, miután elérte egyik fő célját, és elég komoly vereséget mért a baloldalra. Innen már nincs értelme fenntartania azt a légkört, amely egyértelműen a másik fél kiszorítására volt kitalálva. Innen a jobboldal feladata, hogy a versengés mellett az együttműködés lehetőségeit is felkínálja, már csak jól felfogott érdekből is, azért, hogy a baloldal ne akarjon idő előtt, megújulását továbbra is elhalasztva, revánsvágyból visszatérni a hatalomba.