nemzetközi összehasonlítás
Tag
A polarizáció valódi oka
Miért tűnik úgy, hogy Magyarországon a politika végletesen megosztott, és mi a megoldás? Nemzetközi összehasonlítás segítségével Rajnai Gergely ezt a kérdést járja körbe elemzésében.
A pártmodell-fejlődés új mintázatai
Zsiga Bulcsú a Hírklikknek nyilatkozva nemzetközi és történeti összehasonlításon keresztül értelmezte a Tisza Párt sajátos működési logikáját.
Térkép az uralkodó párt rendszeréhez
Mitől marad sikeres a Fidesz? Meddig marad velünk Orbán? Mit csinál másképp a kormány és az ellenzék? Ezekre és más, hasonlóan égető kérdésekre kínál válaszokat Rajnai Gergely elemzése.
Amikor a szélsőbal a centrális erőtér
Magyarországon mind a jobboldalon, mind a mainstream baloldalon divat kommunistának nevezni mindent, ami egy kicsit eltér mind a mainstream baloldaliságtól, mind a mainstream jobboldaliságtól, ahogyan mindent populizmusnak neveznek, amiről nem tudják, hogy micsoda. Mi ebben az elemzésben a hagyományos kommunista pártok esélyeit és lehetőségeit vesszük górcső alá, és nem foglalkozunk a radikális baloldallal
Kollektív sikerélmény nélkül
Holott vidám, örömteli eseményekre nemcsak az egyénnek, hanem a nemzetnek is szüksége van. Nem pusztán a gazdasági sikerek, stabil politikai szituációk tehetnek sikeressé, elégedetté egy nemzetet. Ilyen lehet egy sportsiker, művészeti teljesítmény, de akár egy nemzetközi elismerést elnyerő film is.
Az értékközvetítés intézményei
Amerika nem lerombolja, elfelejti, elhallgatja, vagy maga mögött hagyja Európához képest viszonylag „fiatal” történelmét, hanem napi szinten használja azt. Az ország folyamatosan az alkotmányból és az alapító atyák eszmeiségéből eredő tradícióból építkezik. Ehhez számos olyan intézményt tart fent, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy minden korosztály megismerje és megértse azt. Összehasonlító írásunk a kontinentális és amerikai alkotmányok és hagyományok kapcsán.
Pártos elnök, jó elnök
A politikai rendszerünk elleni tartós és krónikus bizalomhiány elszenvedői elsősorban a pártok, amelyekhez okkal, vagy ok nélkül, sok rossz érzés kötődik Magyarországon. Ennek örve alatt számos pártpolitikus kifejti azt a naiv óhaját, hogy végre olyan személyre volna szükség, aki nem megosztja, hanem összetartja a nemzetet. De tényleg eleve rossz ómen, ha valaki (esetünkben a hamarosan hivatalba lépő államfő) hosszú éveken át egy adott párt színeiben politizált?
A feketezóna hatalma
Az állammal szembeni alacsony bizalom és az adófizetési hajlandóság úgy függ össze, hogy a tényleges és potenciális adófizetők nehezen hiszik el, hogy az állam az általuk befizetett adókat jól költi el. Elemzésünk az aktuális hazai trendekről.
Az „antiliberális” liberalizmus és az idegenek
David van Reybrouck belgiumi flamand író szerint az elitek eltávolodtak a politikai közösségtől, a „néptől”, elfeledkeztek az érzelmek fontosságáról, azt megvetően „populizmusnak” nevezték, és ezzel falat vontak maguk és a társadalom közé. Holott a liberalizmus eredendően „populista” volt – abban az értelemben, hogy erős érzelmi mozgósító tartalommal rendelkezett. Elemzésünk egyes nyugati populista trendekről, főleg a holland közegről.
„Merev” Európa, „laza” Magyarország?
Európa egyáltalán nem homogén. „Rugalmas” és „merev” kultúrák olvasztótégelye, s amíg a laza kultúrák nyitottabbak a társadalmi változtatásra, a szigorúbbak hatékonyabbak a döntések végrehajtásában. A gazdasági válság következtében hazánk jelenleg szigorúbb irányba halad. Miért okoz ez a látszólag a Nyugathoz való felzárkózási folyamat mégis konfliktust Európával?
Politikai nevelés
Nyugat-Európában a (politikai) nevelés történelmileg természetes, integráns adottság; Magyarországon sohasem volt – s ma sem – az. Csizmadia Ervin írása az Élet és Irodalomban.
Szociáldemokrata fuvallatok nyugatról
Nem könnyíti meg az MSZP helyzetét, hogy az európai baloldal még mindig nehéz helyzetben van. Az európai baloldal súlya annak ellenére nem nőtt az elmúlt pár évben, hogy elsősorban jobboldali kormányok hajtanak végre megszorító intézkedéseket, komoly társadalmi elégedetlenséget kiváltva. Elemzésünk a baloldal nemzetközi lehetőségeiről.
A kormányzás minősége
Ebben az írásban nem az a cél, hogy a „rossz kormányzás” aktuálpolitikai vetületeit (esetünkben az Orbán-kormány tevékenységét) unalomig ismert módon lehúzzuk, és (egy kis kép- és logikai zavarral) ismételten elmondjuk, hogy azért nincs „jó kormányzás”, mert „rossz kormányzás” van. Ilyen típusú elemzésekből tengernyi van, és nem gondoljuk, hogy ezek számát nekünk is szaporítanunk kellene.
Van-e a mai magyar pártoknak emberképe?
Magyarországon nem tekinthető általánosnak az egyes ideológiákhoz kötődő, azok alapját jelentő emberképek keresése. Míg nyugaton a politikai pártok állandóan rákérdeznek a saját emberképükre, Magyarországon hiányzik a gondolkodás a politikai erők részéről, hogy eszméik milyen ant-ropológiai talapzatra épülnek rá. Paár Ádám gondolatébresztő elemzése.
A Nyugat új viszonya önmagához
A kormányoldalon az újragyarmatosítástól rettegnek, az ellenzéki térfélen pedig az EU-t tekintik (a hazai ellenzék potenciájának híján) az Orbán-kormány egyetlen de facto ellenerejének. Ez persze mind logikus, de a lényeg mégsem ez. Hanem az, hogy ismételt átalakuláson megy keresztül a korábban felülírt nyugati-keleti kapcsolatrendszer.
Narratívák nélkül
Ebben a helyzetben óriási igény mutatkozik a közéletben olyan új narratívák felbukkanására, amelyek némiképpen távolabbról szemlélik az eseményeket, és segítik azokat elhelyezni valamilyen logikus rendszerben. Miközben a nyugati világban mind a pártpolitika, mind a tudomány területén valóságos verseny indult meg a magyarázatok között, addig idehaza úgy tűnik, egyelőre még a kérdésfelvetésig sem sikerült eljutni.
„Mit kezdjünk” – A Méltányosság sorozata a Népszabadságon – I. rész
Magyarországon egyre feszültebb a politikai helyzet. A kormány az IMF-fel való tárgyalás meghirdetésével látszólag valamelyest engedett a szinte minden oldalról feléje irányuló kritikáknak, de ezt leszámítva nem nagyon érzékelünk változást kormányzásának alapjellegét illetően. Az ellenzék erői talán úgy érzik, hogy sikerül fogást találniuk a kormányon. De az ellenzék meglehetősen kaotikus és kormányképtelen állapotban van. Nem nehéz előrevetíteni: a következő hónapokban a „nemzeti együttműködéstől” messzebb kerülünk, mint a rendszerváltás óta valaha. Sorozatunk első része a Népszabadságban.
Globális rendszer-ellenzékiség
„Az Occupy Wall Street több szempontból sem tekinthető komoly kapitalizmuskritikának. Egyrészt hiányzik belőle a világos koncepció és a tömeges támogatottság is, másrészt egyelőre nincs megfelelő alternatíva sem.” Lakatos Júlia nyilatkozott a Stop.hu-nak.
Reformkritikusok tömege
A hazai politikát húsz éve sakkban tartja a szociáldemagógia. Ellenzékben minden párt illegitimnek kívánja láttatni a hatalmon levő kormányt és megpróbál mindennemű reformot megakadályozni. Ennek következtében, miközben gyakorlatilag nem léteznek reformpárti választói erők, az évek során kialakult a mindenkori reformkritikusok tömege. Ez most sincs másképp. Lakatos Júlia elemzése.
Értelem vagy érzelem?
Paár Ádám reflexiós elemzése Eörsi Mátyás és Bauer Tamás írásai kapcsán.
A politika és az érzelmek
Eörsi Mátyás legutóbbi írásában felhívta a figyelmet, liberálisoknak és baloldaliaknak meg kell tanulniuk méltányolni azoknak az állampolgároknak az érzéseit, akiknek az álláspontjával egyébként, – például a trianoni békeszerződés megítélését illetően – nem érten ek egyet. Az érzelmi politizálást a baloldal átengedte a jobboldalnak, és ennek meg is fizette az árát. Paár Ádám a HVG-n.
A liberális alternatíva – nyugaton és Magyarországon
A Méltányosság Politikaelemző Központ több elemzésében bemutatta a nyugat-európai – főleg a brit, a német és a holland – liberális pártok eszmei útkeresését, szervezeti formáit, valamint választási szerepléseit. Paár Ádám elemzése a liberális pártokról.
Közös ünnepeink
Egy ország mentalitásáról sokat mondanak jeles napjai. Magyarországnak sajátos viszonya van az ünnepekhez, hazánkban ugyanis hiányoznak az örömteli ünnepek. De miért nem lehetnek közösek az ünnepek? Lakatos Júlia írása.
Tessék nevetni!
A Kétfarkú Kutya Párt elindulása az önkormányzati választáson azt jelzi, hogy a magyar politikusoknak – kanadai, új-zélandi, lengyel, német és izlandi kollégáik után – meg kell barátkozniuk a politikai görbe tükörrel. Paár Ádám írása a Népszavában.
Politika és emlékezet
A Méltányosság Politikaelemző Központ Blair kötetének sajtóvisszhangja és a felfokozott érdeklődés kapcsán arra keresi a választ, hogy Magyarországon – egy-egy eset kivételével – miért nincsen hagyománya a memoárírásnak, mi a magyar politikai szereplők szemérmességének az oka. Bizonyára nemcsak az időhiány, hanem a kulturális sajátosságok is szerepet játszanak abban, hogy a politikai elit egykori tagjai tartózkodnak az emlékiratok megírásától. Paár Ádám írása Tony Blair könyvéről.
A viccpártok jelentősége
A demokratikusan működő intézményeknek képesnek kell lenniük a gúny, a görbe tükör, a szarkazmus és az irónia elviselésére. Paár Ádám írása a viccpártokról a Gondola.hu-n.
Az erotikus tőke
Teljesen új kutatási irány annak vizsgálata, hogy az erotikának van-e szerepe a politikában. Véletlenül sem „szereposztó díványokról” van szó, hanem egy új tőketípusról, amit Catherine Hakim „erotikus tőkének” nevez. Az erotikát, ha nem egyenesen tabunak, eddig inkább a bulvársajtóba tartozónak vélhettük, ezzel szemben az erotikus tőke szerepe világszerte növekszik. Magyarországon a politika világában mégis inkább hátrányt, mint előnyt jelent a nők számára. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, vajon Magyarországon miért nem érvényesül ez a jelenség, és hogyan lehetne adaptálni?
Baloldal a jobboldalon
Amikor a Fidesz elnöke 2009-ben először beszélt „centrális erőtérről”, a politikai és a tágabb közvélemény csak arra hördült fel, hogy „micsoda antidemokratikus szándékot takar egy több cikluson átívelő egypárti kormányzás”, ám nem reagálta le a centrális erőtér szavazókra vonatkozó konzekvenciát. Holott centrális erőteret fenntartani, ha egyáltalán, csak úgy sikerülhet egy többségi pártnak, ha folyamatosan képes valamit kezdeni „pótlólagos”, ideológiailag eredendően nem hozzá kötődő szavazóival.
Kormánynépszerű(tlen)ség és pártnyereség
Németországban erősen inog a keresztény-liberális koalíció, holott néhány hónapja nagyon komoly népszerűségnek örvendett. A német szociáldemokraták teljesítménye nemigen javult ugyan, de egyszer csak kezdenek számolni velük. Vajon történhet-e ehhez hasonlóan nálunk is? A Fidesz-kormány ma népszerűsége csúcsán áll, az MSZP pedig roppant népszerűtlen. Előállhat-e olyan helyzet, hogy a kormány önmagának okozott hibái teljesítményjavulás nélkül ismét helyzetbe hozzák az MSZP-t?