Csizmadia Ervin
TagE-könyv bemutató
Március 11-én, szerdán, 5 órától került bemutatásra Csizmadia Ervin: A következő Magyarország. Politikai együttműködés, nagykoalíció és társadalmi kohézió című e-könyve. Meghívott beszélgetőpartnerek: Böcskei Balázs, politológus és Karácsony Gergely, szociológus, Zugló polgármestere. A könyv a Google Play áruházból ingyenesen elérhető.
A „neveletlen” polgárok országa
Miközben még mindig beszédtéma Orbán Viktor minapi felszólalása az EU-parlamentben és a körülötte támadt vihar, nem árt arra emlékeztetni, hogy az Orbán-kormány által elkövetett hibák egészen a rendszerváltásig vezethetők vissza. A rendszerváltás során végbement a politikai és a gazdasági átmenet, de kevéssé sikerült a demokrácia társadalmon belüli elfogadtatása. Csizmadia Ervin a politikai nevelés hiányáról ír a HVG-n.
Állandóság és elmozdulás
Húsz évvel ezelőtt a nyugati politikatudomány általános irányzata a tranzitológia volt, vagyis hogy a volt szocialista országok is fokozatosan átnőnek demokráciákká. Mára ez teljesen háttérbe szorult. „Most azt mondják, hogy a történelmi modellek és reflexek kerülnek előtérbe Közép-Európában. Csizmadia Ervin nyilatkozott a Figyelőnek.
A magyar társadalom szövete
A magyar politikai közélet, mint történelmünkben annyiszor, ismét az „alkotmányvédelemről” szól. Ám az alkotmányos konfliktusok sem fedhetik el, hogy a magyar társadalom seregnyi megoldatlan problémával küzd, a foglalkoztatáson át az egészségügyig és az oktatásig. A Orbán-kormánnyal sem az a gond, hogy diktatúrára tör, hanem az, hogy demokráciafelfogása nem liberális. Csizmadia Ervin gondolatai a HVG-n.
A „jó” és a „rossz” populizmus
Hollandiában több tudós is felveti, hogy a populizmus akár hasznos is lehet a demokráciának. Magyarországon, ahol a populizmus ősellenfél, itt még nem tartunk. Üdvös lenne az árnyaltabb populizmusértelmezés itthon is. Csizmadia Ervin írása a HVG-n.
A spin doktorok fogalmáról
A nyugati politikában a háttéremberek kötelességüknek tartják a működésükről való folyamatos beszámolást, azaz pontosan úgy viselkednek, mint a vezető politikusok: evidenciának tekinti, hogy a politika végső soron az emberekre tartozik. Kelet-Közép-Európa rendszerváltó országaiban azonban ezt az egyszerű igazságot nem sikerült meggyökereztetni s ebből adódóan nálunk roppant bizonytalan a politika társadalmi alapzata. Csizmadia Ervin gondolatai a Népszabadságban.
Megmenthető-e a baloldal?
Gyurcsány minap létrehozott platformja egy széles, pártokon átívelő koalíció felé történt első lépés. Melyben ma az MDF és az SZDSZ „morzsalékaira”, valamint az LMP-re számíthat a volt kormányfő. Többek között erről is nyilatkozott Csizmadia Ervin a Figyelő-s interjújában.
Orbán és Soros
Vajon milyen hasonlóság lehet Soros György és Orbán Viktor között? A kérdés felvetése bizarrnak tűnhet, hiszen Soros ízig-vérig baloldali liberális, míg az orbáni szótárban a liberalizmusnak meglehetősen negatív csengése van. Meglepetésünkre egy közelebbi összehasonlítás rácáfol a feltételezésekre: Orbán és Soros szellemi értelemben nem is állnak olyan távol egymástól.
Kizárás és együttműködés
Ha egy ország állampolgárai és politikai erői – önmagukban és egymással – tartósan képtelenek az együttműködésre, ha igazából fel sem ismerik, hogy az ismétlődő gazdasági válságok a társadalmi és politikai együttműködés hiányának megtestesülései, akkor roppant nehéz lesz hatékonyabbá tenni a hazai demokráciát, és elérni a hőn remélt tényleges nyugatosodást. Csizmadia Ervin gondolatai az ÉS-ben.
Platform a platformokon túl
Nagy hullámokat vetett a hazai közéletben Gyurcsány Ferenc bejelentése új, Demokratikus Koalíció elnevezésű platformjának megalapításáról. Csizmadia Ervin írása a Figyelőn.
Politikai alku és/vagy kizárólagosság
Két hónappal a (sokkal több, mint) kormányváltás után – azt hiszem – az egyik legérdekesebb politikai kérdés az, hogy miért jött létre a Fidesz „elsöprő többsége”, és mindebből mi következik a közel és a távolabbi jövőre nézve. Csizmadia Ervin a Népszabadságban.
Sólyom László elnöksége
Sólyom László személyében egy erőteljesen politizáló, sokoldalú politikai vízióval rendelkező elnök búcsúzik. A választások nyomán előálló kétharmados többség (a maga szempontjából nyilván jogosan) úgy véli: víziói csak neki lehetnek. A jelek szerint független elnöki politika nem vihető Magyarországon. Csizmadia Ervin írása a Figyelőn.
A politikai interakciók logikája
Ugyan hogyan tud egyetlen szereplő (történetesen a Fidesz) visszatérni a harmincas évekhez? Miféle ország az, ahol ez egyáltalán lehetséges? A többi szereplő csak áll és néz és megadóan tűri mindezt? Nem inkább arról van szó, hogy a Fidesz – ha egyáltalán – a többi szereplővel együtt „hozhatja vissza” a harmincas éveket? Csizmadia Ervin a Stop.hu-n.
Visszatérő politikai konfliktusok
A magyar pártpolitikai arénában tehát nincsenek meg a lélektani feltételei annak, hogy két, egymást kölcsönösen elfogadó, a másikat egyaránt demokratikusnak tekintő párt álljon szemben egymással. Nos, ez színtisztán harmincas évekbeli helyzet! Csizmadia Ervin elemzése a magyar politika múltbeli és jelenlegi trendjeiről az ÉS-ben.
„Orbanizáció” vagy amerikai modell?
A Fidesznek ugyanis a legnagyobb ellenfele – mint mindig a magyar történelemben – a másik oldalon, a pillanatnyilag szuperkisebbségben lévő intellektuális erő kinevettető képessége. Interjú Csizmadia Ervinnel a Figyelőben.
A magyar politika alkalmazkodóképessége
A jobboldal a nemzetet próbálja védeni, miközben a baloldal a válságot akarja menedzselni. A két stratégia ma is – mint régen – egymással szembe megy. A baloldal felelőssége itt legalább akkora, mint a jobboldalé. Ha valóban megbékélést és konszenzust szeretne, akkor nem elégedhet meg a jobboldalról alkotott klisékkel, hanem újra kell gondolnia a jobboldalhoz való viszonyát, sőt egy kicsit a történelmi kontextust is. Csizmadia Ervin írása az ÉS-en.
A politika és a civil társadalom
Csizmadia Ervin a Stop.hu-nak adott interjújában kifejtette: az MSZP a mondanivaló hiányától szenved, az ország szempontjából nem szerencsés a Fidesz vitáktól való elzárkózása, a Jobbikot pedig igazából csak mostanában kezdik komolyan venni a nagypártok.
A demokrácia sziámi ikrei
Magyarországon nagy gát a politikai megegyezés előtt, hogy a társadalmat homogénebbnek gondoljunk annál, mint amilyen valójában, és az emberek – tévesen – azt gondolják, az ellentéteket csak a politikusok szítják. Interjú Csizmadia Ervinnel.
2006: a radikalizálódás kulcséve
A Politológus Hallgatók Országos Egyesületének budapesti rendezvényén Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője azt mondta: a Jobbik áttörése a közvélekedéssel ellentétben nem a tavalyi európai parlamenti választáson, hanem 2006 őszén történt meg. Tudosítás az eseményről a Hírszerzőn.
Az utolsó cédulás választás
Nem csak a könyveknek, de a választási kampányoknak is megvan a maguk sorsa. Az ideinek például az határozza meg a „sorsát”, hogy 2008–2009-ben lényegében szétesett az 1990 után kiépült, zárt, merev, bombabiztosnak, szinte örökre megváltoztathatatlannak tűnő pártrendszer. Csizmadia Ervin írása a Figyelőben.
Politikai önismeret kampány idején
A pártrendszer szétesésének 2009 elején meginduló folyamata 2009 őszére produkálta az első tüneti elemeket, a korrupciós botrányokat: a pártrendszer eresztékeinek szétesése nélkül valószínűleg nincs BKV-ügy és nincs a nyomában járó tömérdek (szinte iparszerű) feljelentés. Napjainkban nem a korrupció abszolút mértéke növekszik, hanem a korrupciós ügyek feltárására irányuló politikai szándék erősödik. Csizmadia Ervin írása a HVG-n.
A pártpolitikán túli tényezők
„Ha valóban az a cél, hogy az ország egészének állapota változzék, akkor nem elegendő, ha egy igazságot az országnak csak az egyik fele fogad el. Ilyen helyzetből bajosan fog profitálni az egész ország. Sőt: ez a tipikus magyar helyzet, amikor az ország egyik felének nem jelent szinte semmit a másik sikere és viszont.” Interjú Csizmadia Ervinnel a Stop.hu-n.
A történelmi nézőpont
A mai magyar politikatudomány erősen bezárult a jelenbe, ami tulajdonképpen nem is lenne baj, hiszen mi más, ha nem a politológia reflektáljon a jelen problémáira. S mégis: mai magyar politikát lehetetlen megérteni önmagából, azaz a jelenből. Újfajta politikatudományi perspektívát kell nyitni, amelyben a távolabbi múlt vizsgálatának az eddigieknél jóval nagyobb szerepet juttatunk majd. Csizmadia Ervin írása az ÉS-ben.
Liberális középpártok példái
Most, hogy a hazai liberalizmus soha nem látott válságának kellős közepén vagyunk, s bizonyossá vált, hogy az SZDSZ küldöttgyűlése után is folytatódik a párt felmorzsolódása, talán nem érdektelen, ha két sikeres európai liberális párt példájához fordulunk, s azokkal összehasonlítást teszünk. Németországban és Nagy-Britanniában régóta igen erős liberális pártok működnek, ott nemigen fordulhatna elő, hogy ezek hirtelen „elolvadjanak”. Elemzésünk a Népszabadság online felületén.
A baloldal kérdései
Elnézve az MSZP korifeusainak megszólalásait, a soron lévő, július 4-i rendkívüli kongresszuson mintha máris új fejezetet akarnának kezdeni. Félő, ismét elhamarkodják a dolgot, pedig most nem kellene sietniük, már csak azért sem, mert – egybehangzó vélemények szerint – a választások elúsztak. Csizmadia Ervin írása a Figyelőn a miértekről.
Állampártiság vagy pluralizmus
Az EP-választások egyik tanulsága, hogy vége annak a korszaknak, amelynek egyik alaptétele az volt, hogy „a legrosszabb MSZP is jobb, mint a legjobb Fidesz”. Vagy másképpen: Magyarországon egyetlen kormányképes párt van, az MSZP. Ez a tétel a Gyurcsány-érában vált mindennapossá, s – úgy tűnik – Gyurcsány távozásával a szlogen is odavan: a Fidesz hatalmas választási győzelem kapujában áll, de reménye van arra is, hogy hosszú távon felváltsa nagypárti szerepében az MSZP-t. Csizmadia Ervin a Népszabadságban.
Pártok és identitásválság
Mert a magyar pártrendszer mai formájában eljutott teljesítőképessége határáig, s inkább nevezhető állagvédőnek, semmint innovációra, megújulásra képesnek. De hogy ki és mikor jár elő „jó példával”, egyelőre nem tudhatjuk, a folyamatnak még csak a kezdetén tartunk. Csizmadia Ervin írása a HVG-n.
A reformok közönsége
Bokros Lajost – de más reformereket is – az a hozzáállás jellemzi, hogy logikailag egységes gazdasági koncepciókat tesznek az asztalra anélkül, hogy feltennék a kérdést: van-e politikai realitása, ki szavazná meg, ki fogadtatná el a közvéleménnyel, ki valósítaná meg? Interjú Csizmadia Ervinnel a Stop-on.
Széchenyitől az MDF-ig
Gyurgyák János A magyar konzervatív hagyomány címmel (február 7.) fontos alapvetést tett, ami – több okból is – választ érdemel. Egyrészt azért, ami benne van, másrészt amiatt, ami hiányzik belőle. Csizmadia Ervin írása a Népszabadságban.
A szokásjog kialakítása
Európában az előrehozott választás a politikai verseny és a szokásjog része, de Magyarországon egyelőre még csak tanuljuk, hogy mit kezdjünk vele. Nálunk is többször felmerült ugyan – elsőként a ’90-es évek elején, az Antall-kormány idején, de az ellenzéknek akkor sem sikerült megvalósítania -, mostanáig mégis úgy tekintünk rá, mint ami a magyar szokásoktól idegen. Csizmadia Ervin az Inforádión.