2012
TagAz unortodoxia pszichológiája
Miniszterelnökünk folyamatosan pozíciót keres, az amerikai és a nyugat-európai politikusok sem értik a cselekedeteit, ráadásul a külföldi sajtó is kipécézte magának Magyarország első emberét. Mi vezeti Orbánt? Mi kell ahhoz, hogy 2014-ben újrázhasson? És mi kell ahhoz, hogy Magyarország sikeressé váljon? Interjú Csizmadia Ervinnél a Hír24-en.
Az előregisztráció és a közérdek
Mi végre ez a folyamatos igyekezet a választási rendszer megújítására? A közvélemény-kutatás szerint a társadalom többsége elutasítja az előzetes regisztrációt, ami még mindig nem jelenti azt, hogy akkor az elvetendő, hiszen a többségnek nincs automatikusan igaza, és meg is változtathatja a véleményét, ha a véleményvezérek konszenzusa leszivárog. Elemzésünk a felvetésről.
Létrejöhet-e a magyar Tea Party mozgalom?
A Tea Party körül sok félreértés van, ami részben abból fakad, hogy jórészt az amerikai történelmi, eszmetörténeti hagyományokból kiszakítva, európai, sőt közép-európai szemmel vizsgálták a mozgalmat. Kétségtelen, hogy egy magyarországi Tea Party mozgalom porondra lépése vágyott célja mindazoknak, akik az amerikai mozgalom vezetőihez, tagjaihoz és szimpatizánsaihoz hasonlóan bírálják a mindenkori kormányok túlköltekezését. Történelmi előfeltételek hiányában nehéz lesz követni az amerikai mozgalmat. Elemzésünk a témában.
Az Európa-tematika
„Meglepő módon alig foglalkoznak azonban az európai dimenzióval, nem nagyon van véleményük a mostani válsághelyzet utáni európai folyamatokról, egyszóval úgy akarják legyőzni a Fideszt, hogy szinte semmit nem mondanak húsba vágó európai kérdésekről.” Csizmadia Ervin írását szemlézte a Magyar Nemzet.
A külpolitika újragondolása
„A kormány politikájának a lényege, hogy kihívóan viselkedik Európában és a magyar közegben is. Addig, amíg nem tárgyalnak velük egyenrangúan, vagyis nem írásban fogalmazzák meg nekik a kritikát, nem lépnek, tartják a pozíciójukat.” Csizmadia Ervin az Inforádió Aréna műsorának vendége volt.
A tusnádfürdői ív
A tusnádfürdői beszédekkel „külpolitikai” okokból érdemes foglalkozni, ugyanis ezekben sűrűsödik össze a leginkább az orbáni „társadalomfilozófia” és világkép, mindaz, amit a volt ellenzéki vezér, mai miniszterelnök Európáról (s benne Magyarországról) gondol. Ráadásul nem csak azért célszerű elővennünk ezeket a szövegeket, mert egy gondolkodásmód dokumentumai, hanem azért is, mert magyarázatul szolgálhatnak Orbánra és a Fideszre.
Matolcsy és a well-being
Az elmúlt hetekben a Méltányosság többször is megpróbálkozott a gazdasági miniszter elképzeléseinek rekonstrukciójával, kiemelve, hogy mennyire erős hatást gyakorolnak az új közgazdaságtan elméletei Matolcsy, valamint Orbán világképére. Elemzésünk a well-being-ről Matolcsy György gondolatiságában.
Prohászka vagy Giesswein?
A KDNP pártalapítványa, a Barankovics Alapítvány évekkel ezelőtt emléktáblát helyezett el a hazai keresztényszocializmus egyik meghatározó személyiségének mellszobránál. De ki is volt ez a férfiú, akinek nagysága összemérhető Prohászka Ottokáréval? Paár Ádám a Galamuson.
Amikor a szélsőbal a centrális erőtér
Magyarországon mind a jobboldalon, mind a mainstream baloldalon divat kommunistának nevezni mindent, ami egy kicsit eltér mind a mainstream baloldaliságtól, mind a mainstream jobboldaliságtól, ahogyan mindent populizmusnak neveznek, amiről nem tudják, hogy micsoda. Mi ebben az elemzésben a hagyományos kommunista pártok esélyeit és lehetőségeit vesszük górcső alá, és nem foglalkozunk a radikális baloldallal
A magyar válságkezelés krízise
De pontosan honnan ered és főként miben áll ez a szinte megmásíthatatlan elképzelés, aminek kivitelezése érdekében a Fidesz-KDNP a nem konvencionális gazdaságpolitikai lépések súlyos árát is hajlandó volt megfizetni? Először erre kell választ adnunk ahhoz, hogy megérthessük, miért is árulkodik a meghirdetett akcióterv a válságmenedzselés válságáról.
A magyar pártrendszer további változása
A magyar pártrendszer átalakulása megítélésünk szerint sem fejeződött be. Elutasítva azt a megfogalmazást, hogy „diktatúra van”, s elfogadva azt a másikat, hogy öles léptekkel haladunk egyfajta „dominánspárti” modell felé… Csizmadia Ervin írása a FN24-en.
Kollektív sikerélmény nélkül
Holott vidám, örömteli eseményekre nemcsak az egyénnek, hanem a nemzetnek is szüksége van. Nem pusztán a gazdasági sikerek, stabil politikai szituációk tehetnek sikeressé, elégedetté egy nemzetet. Ilyen lehet egy sportsiker, művészeti teljesítmény, de akár egy nemzetközi elismerést elnyerő film is.
A romakérdés (?) néhány vitás pontja
Nem etnikai kérdésről beszélünk, hanem egy „etnicizálódott” problémáról, vagyis arról, hogy a roma népesség nagy része mélyszegénységben él. Nem véletlenül teszünk kérdőjelet a romakérdés kifejezés mögé. A romakérdés szervesen integrálódik egyéb szakpolitikákba. Paár Ádám elemzése.
Az értékközvetítés intézményei
Amerika nem lerombolja, elfelejti, elhallgatja, vagy maga mögött hagyja Európához képest viszonylag „fiatal” történelmét, hanem napi szinten használja azt. Az ország folyamatosan az alkotmányból és az alapító atyák eszmeiségéből eredő tradícióból építkezik. Ehhez számos olyan intézményt tart fent, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy minden korosztály megismerje és megértse azt. Összehasonlító írásunk a kontinentális és amerikai alkotmányok és hagyományok kapcsán.
Szavazni kötelező?!
A napvilágot látott hírek szerint az MSZP minden választójogosult állampolgár számára kötelezővé tenné a szavazást. Úgy tűnik, a magyar pártok kezdenek rájönni arra, hogy a demokráciát nem a – mégoly jól megtervezett – intézmények, hanem az állampolgárok tartják működésben. Elemzésünk a Népszavában.
A rádióügyek erkölcsszociológiai tanulságai
Ha magyar vállalkozók nem a politikával összefonódva szeretnének érvényesülni, és ha a frekvenciákat elosztó állami tisztviselők is elvek mentén osztanák a frekvenciákat, ha nem nyújtanának be irreális összegű pályázatokat, amelyeket a pályázó se vesz valójában komolyan, akkor mondhatnánk, hogy mindenki a dolgát végzi. Itt senki nem ezt teszi, következésképp előbb-utóbb pofára is esik, csak kérdés, hogy a tanulságot levonják-e, illetve a társadalom egésze számára helyes tanulságot vonnak-e le
Nem-hagyományos termelők
Az elmúlt évtizedekben a nagy nemzetközi olajcégek egyre inkább tért veszítenek a nemzeti olajcégek miatt, melyek túlnyomórészt a még fellelhető hagyományos olaj- és gázkészletek felett diszponálnak. Ezért egyre nagyobb a nyomás ezeken a vállalatokon, hogy a kutatás-termelés, más néven upstream üzletágban új piacok felé nyissanak, többek közt a nem hagyományos fosszilis potenciál területén. Jenei András írása a Világgazdaságban.
A csökkenő népszerűségtől az identitásválságig
A Fidesz népszerűségvesztése tehát több mint a ciklus közepén szinte törvényszerűen bekövetkező visszaesés. Valójában arról van szó, hogy a nagy kormányzópártokra idehaza mindig is jellemző országmenedzselő szerepben az ellenzékiségre berendezkedett jobboldal nem találja a helyét. Elemzésünk a kialakult helyzetről.
A nyugattalan Magyarország – riport a könyvbemutatóról
Képes riportunk és összefoglalónk „A nyugattalan Magyarország” c. kiadványunk bemutatójáról.
Új paradigma: a társadalom
Magyarországon 1987. június 10-én – a szamizdat Beszélő különszámaként – megjelent a Demokratikus Ellenzék nevű csoport „Társadalmi Szerződés” című programja. A maga korában különlegesen jelentős hatást kiváltó írás 25 éves jubileuma talán csak keveseknek jutna eszébe, s nyilván még kevesebben vannak, akik úgy gondolják: a szövegnek lehet aktuális üzenete a ma számára. Holott a 25 évvel ezelőtti szöveg felidézése számos alapkérdéshez vezethet el bennünket, s ezek közül is a legfontosabbhoz: a társadalom problematikájához.
A kormány kérdőíve
A kormány által meghirdetett nemzeti konzultáció ismét felkavarta az állóvizet. Az MSZP bojkottra szólított fel, a Jobbik demagógnak minősítette a kezdeményezést. Indokolt-e a felindulás a nemzeti konzultációval szemben? Paár Ádám elemzése a Hír 24-en.
Két demokrácia Nyugaton – és Magyarországon (?)
Az ellenzék a liberális demokrácia szellemében veti el a kezdeményezést, mondván, hogy a döntések előkészítésének a helye a parlament. A kormány viszont nem annyira az intézményekre, mint inkább az állampolgári közösség tagjainak összetartozás-tudatára kívánja alapozni a demokráciát, és ezzel szemben sem vethető fel érv. A közösség összetartozás-tudatát pedig mi reprezentálná jobban, mint az állampolgárok bevonódása a döntéselőkészítés folyamatába?
Nyugat vagy nyugatosság
A politikában minden a hagyományon és annak megváltoztatásán múlik. Éppen ezért az alábbi cikk középpontjában a következő kérdés áll: miért nem sikerül, és hogyan lenne lehetséges hagyományt váltani a magyar politikában? Csizmadia Ervin írása az Élet és Irodalomban.
A kettészakadtság értelmezései
Megjelent egy vékony kis kötet. Írója nem szaktudós-történész, hanem író, Börcsök Mária. A kötet címe: Kettészakadt Magyarország. A szerző szakít a megszokott „búsongó” szemlélettel, és a megosztottságot nem istencsapásának, hanem történelmileg állandó adottságnak tekinti. Csizmadia Ervin reflexiója a Népszabadságban.
Hogyan?
A nyugati társadalmak a demokrácia megkérdőjelezhetetlennek tűnő kérdéseiről is hajlandóak újra és újra vitát nyitni, és hajlamosak akár kiélezett konfliktusokat is felvállalni annak érdekében, hogy kiderüljön, mi az a közös keresztmetszet, aminek bázisán újraértelmezhető saját közösségi értékrendjük. A hazai közbeszéd szereplői képtelenek erre a szellemi és morális teljesítményre, képtelenek a demokratikus értékek elmélyítésére, az érték-konfliktusok diszkurzív menedzselésére. Miképpen lehet kimozdítani a hazai közbeszédet a bemerevedett állapotából, hogyan lehetne megtermékenyíteni a hazai sekélyes diskurzust?
Magyarország gázvagyona
„A legtöbb palagázt termelő Egyesült Államokban néhány év alatt futott fel a tevékenység, miután az első találatokat követően hatalmas mennyiségű befektetés érkezett a területre. Európában hiába lesz palagáz-forradalom, attól nem fognak olyan drasztikusan csökkenni az árak, mint az Egyesült Államokban, de az import egy részét kiválthatják az új gázforrások.” Jenei András nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.
Nemzetek reneszánsza?
Mindenki önmagáért. Jelenleg ezt diktálja az uralkodó széljárás. Orbán Viktor az átalakuló globális erőviszonyoknak megfelelően pusztán a korábbiaknál erősebben képviseli a nemzeti érdekeket. Rájött, hogy még akkor is, ha politikai ellenállásba is ütközik külföldön, végső soron „a családi béke” érdekében előbb-utóbb elsimulnak a konfliktusok. Lakatos Júlia írása a Stop.hu-n.
Személyzet és szervezet
„A ciklus félidejében történt kormányzati személycserék mellett kevesebb figyelem fordítódott eddig a kormányzati szervezetrendszerben bekövetkezett változásra, holott ennek súlya meghaladja a személyzeti politikában bekövetkezett változások jelentőségét.” Csizmadia Ervin írását szemlézte a Magyar Nemzet.
Plágium és kettős kultiváció
Zsolt Péter a Schmitt Pál-féle plágiumbotrányról és az azt övező kommunikációs trendekről nyilatkozott a Parlament TV Beszélgetés+ műsorában.
Mindenki egyért, vagy egy mindenkiért?
A görög kormányalakítási patthelyzetig az euróövezeti válság összegzése eddig valahogy így hangzott; vagy feltámasztják hamvaiból Görögországot, vagy magával rántja az egész eurózónát. Miután azonban a görög társadalom többsége a választásokon a megszorítások ellen szavazott, mára egyre aktuálisabbá vált a kérdés, szabad-e, kell-e megmenteni, azt, aki nem akarja, hogy megmentsék?