MSZP
TagA magyarázó politológia
Egyre több hírt olvasunk, de vajon többet is értünk a világból? Mi a különbség az elemzői szerepek között, és hogyan lehet másként megközelíteni a „Tisza-titkot”? Lakatos Júlia írása a hvg360-on.
Harc a szociáldemokráciáért
Rajnai Gergely az Indexnek arról nyilatkozott, mi lehet az oka annak, hogy a DK kísérletet tesz a szociáldemokrata jelző kisajátításáért.
Kétszereplős verseny
Novák Zoltán az Index hírportálnak adott interjút az ellenzéki térfél mozgásaival kapcsolatban.
Szankció és konzultáció
Novák Zoltán a Hit Rádió Középpont című műsorának vendége volt. Téma: a szankciós politika és az ellenzéki pártok helyzete.
Az ellenzék-ellenzék verseny
Az ellenzéki pártpolitikában jól láthatóan különválaszthatók az ún. „szakpolitikai” pártok és a „víziókeresők”. Ez utóbbiak fogják eldönteni az ellenzéken belüli dominanciaviszonyokat, illetve azt, hogy lesz-e valamikor egy nagy ellenzéki párt. Csizmadia Ervin írása.
A politikai közösség
Novák Zoltán az ATV Start című műsorának vendége volt. Téma: a pártpreferenciák alakulása.
„Egyiptomi fogság” és kitörés
Szekfű Gyula szerint Széchenyi programja a kiegyezés utáni korban alkalmas lett volna a közjogi rendszer felszámolására. Ma a pártok hasonlóan totálisan szemben állnak egymással, mint akkor. Aktuális-e Széchenyi ma?
Végpont és kihívás II.
2004-ben az MSZP nem volt jó bőrben, de Gyurcsány Ferenc átmenetileg sikeressé tette a pártot. 2021-ben azonban már se Gyurcsány, se siker. Mi lesz az MSZP-vel? Csizmadia Ervin írása a Méltányosság blogon.
Szociáldemokrácia és MSZP tegnap és ma
Paár Ádám a Mandineren beszélt a szociáldemokrácia és az MSZP helyzetéről. Kifejtette, hogy egy szociáldemokrata pártnak lenne keresnivalója az ország leszakadó régióiban, és nem kizárólag a munkásság körében.
Az MSZP válsága
A Hír TV Plusz-mínusz műsorában Nagy Attila Tibor egy másfél évtizedes folyamatot ismertett, amelynek során eljutott mostani mélypontjára a párt.
Az MSZP-ről
A Hír Tv Plusz-mínusz műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, hogy a párt helyzetét súlyosbítja, hogy ma már a szervezet mind kevesebb karrierlehetőséget tud nyújtani.
Ellenzéki átrendeződés
A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor a DK-t látta a legtudatosabban, legjobban építkező ellenzéki pártnak, szerinte erre utalnak az MSZP-ből való átlépések is. Komoly kihívás ugyanakkor, hogy kisvárosokban, vidéken a DK káderhiánnyal küszködik.
A Méltányosság és a választások
A Méltányosság elemzői – Lakatos Júlia, Nagy Attila Tibor és Csizmadia Ervin – a választások éjszakáján, illetve másnap reggel különféle televíziókban, rádiókban szerepeltek. Kattintson a további részletekért!
Politikai brandépítők
A 2018-as kampány hivatalos kezdetére immáron megismerhettük a releváns pártok vezetőinek beszédeit, amelyekkel irányt szabtak szervezetük kampányának. Látunk-e versenyképes új brandeket a magyar politikában, amelyek az április 8-i választást jelentősen befolyásolják majd? Nagy Attila Tibor elemezése.
Az MSZP kongresszus után
A Lánchíd Rádió reggeli műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, hogy megmaradtak az MSZP-n belüli feszültségek, Karácsonynak ugyanakkor sikerült felráznia a szocialistákat.
Mekkora a Jobbik adaptivitási képessége?
A Jobbik átalakulása, és betagozódása az éppen óriási változásokon áteső pártrendszerbe egyáltalán nem előre lefutott kérdés. Az mindenesetre világos, hogy Vona Gábornak és politikustársainak ebben az új helyzetben újra kell pozícionálniuk önmagukat. Az a fajta rendszerellenes attitűd, amelyik a pártot a parlamentbe repítette, egész egyszerűen nem alkalmas arra, hogy a pártrendszer tartós, stabil szereplőjévé tegye a Jobbikot.
A centrális erőtéren túl
Korábban a Nemzeti Együttműködés Rendszere szempontjából foglalkoztunk az ellenzékkel, s rávilágítottunk arra, hogy mit tehetnek ezek a pártok a Fidesz által támasztott kihívással szemben. Ezúttal két jól körülhatárolható kérdéssel foglalkozunk, amely viszonyítási pont lehet a kormány és az ellenzék, valamint az ellenzék pártjai között: az ország (pénzügyi) szuverenitása és az önkormányzati választások.
Baloldal a jobboldalon
Amikor a Fidesz elnöke 2009-ben először beszélt „centrális erőtérről”, a politikai és a tágabb közvélemény csak arra hördült fel, hogy „micsoda antidemokratikus szándékot takar egy több cikluson átívelő egypárti kormányzás”, ám nem reagálta le a centrális erőtér szavazókra vonatkozó konzekvenciát. Holott centrális erőteret fenntartani, ha egyáltalán, csak úgy sikerülhet egy többségi pártnak, ha folyamatosan képes valamit kezdeni „pótlólagos”, ideológiailag eredendően nem hozzá kötődő szavazóival.
Szocialista polgári kör?
Sokan sokféle formában temették el az MSZP-t az utóbbi időben: ez a párt menthetetlen, a mostani megújítás csupán látszatfogások gyűjteménye, a régi garnitúrával nem lehet új pártot építeni. Elemzésünkben a párt helyzetét vizsgáltuk meg.
Kormánynépszerű(tlen)ség és pártnyereség
Németországban erősen inog a keresztény-liberális koalíció, holott néhány hónapja nagyon komoly népszerűségnek örvendett. A német szociáldemokraták teljesítménye nemigen javult ugyan, de egyszer csak kezdenek számolni velük. Vajon történhet-e ehhez hasonlóan nálunk is? A Fidesz-kormány ma népszerűsége csúcsán áll, az MSZP pedig roppant népszerűtlen. Előállhat-e olyan helyzet, hogy a kormány önmagának okozott hibái teljesítményjavulás nélkül ismét helyzetbe hozzák az MSZP-t?
Az MSZP „sokpártrendszere”
Miközben a közvélemény egy bizonyos része sikeresnek ítéli a Bajnai-féle válságkezelést, az a párt, amely – úgymond – ott állt Bajnai mögött, lényegében szétesett, összetöpörödött. Az MSZP baja – paradox módon – az, hogy az elmúlt 20 évben jóval többet kormányzott, mint fő ellenfele, s ez felemésztette. Elemzésünk az MSZP problémáiról.
„Forradalom” után – vagy közben?
1989-90-ben úgy tűnt: a bibói átmenet-elmélet ezúttal győzedelmeskedik, hiszen a mérvadó politikai szereplők mindegyike elzárkózott a totális forradalomtól. Ám ez a korai konszenzus rövid ideig tartott csak, s a 90-es évek közepétől már egyre többen kezdik vitatni a rendszerváltás és a rendszerváltók bibóista önértelmezését.
Korszakváltás?
Az, hogy most vasárnap a Fidesz-KDNP támogatói a már megszerzett győzelem elkényelmesítő tudata ellenére is újra az urnákhoz járultak, azt jelzi, hogy nem pusztán az MSZP iránti ellenszenv vagy a Fidesz melletti elkötelezettség motiválta a többséget, hanem tudatosan mondtak igent „Orbán Viktor túlhatalmára”.
Mi kell a jó kormányzáshoz?
A jobboldal felelőssége óriási, miután elérte egyik fő célját, és elég komoly vereséget mért a baloldalra. Innen már nincs értelme fenntartania azt a légkört, amely egyértelműen a másik fél kiszorítására volt kitalálva. Innen a jobboldal feladata, hogy a versengés mellett az együttműködés lehetőségeit is felkínálja, már csak jól felfogott érdekből is, azért, hogy a baloldal ne akarjon idő előtt, megújulását továbbra is elhalasztva, revánsvágyból visszatérni a hatalomba.
A politika és a civil társadalom
Csizmadia Ervin a Stop.hu-nak adott interjújában kifejtette: az MSZP a mondanivaló hiányától szenved, az ország szempontjából nem szerencsés a Fidesz vitáktól való elzárkózása, a Jobbikot pedig igazából csak mostanában kezdik komolyan venni a nagypártok.
Kormányzati teljesítmény és rosszkedvű demokrácia
Szinte már közhely, hogy a választások új korszakot hoznak mind a kormányzás, mind pedig a pártrendszer szempontjából: ha tetszik „hivatalossá” teszik azokat a – jelenleg még csak sejthető – változásokat, amelyeket a kormányra készülődő erő(k) és a közvélemény-kutatások (olykor ellentmondó) adatai láttatni engednek.
Friss levegő?!
A 2002-es választások után világossá vált, hogy valójában mindössze két pólusképző erővel rendelkező mamutpárt létezik: a Fidesz és az MSZP. A színpadon azonban két új szereplő is feltűnt, a Jobbik és az LMP, kérdés, hogy parlamentbe jutásuk esetén ők milyen irányban változtatnák meg a magyar politikát. A problémát három szinten kell megvizsgálnunk: a pártrendszer, a politikai kultúra és a szakpolitikák szintjén.
Minimális szélesség
A 2010-es év azonban eltér az eddig megszokott választási készülődésekhez képest. A rendszerváltás óta nem az a választás (elsődleges) tétje, hogy ki nyer, hanem sokkal inkább a második helyen végző párt kiléte izgatja az elemzőket, publicistákat.
A centrális erőtérről
1990 és 2006 között mindig más párt nyerte meg a választást, s négyévenkénti váltógazdálkodás alakult ki. Nem tudhatjuk persze, mi járt a rendszerváltók fejében, amikor 1989-ben kitalálták az új demokrácia kormányzati szerkezetét, de utólag úgy tűnik, mintha inkább az említett „hosszúciklusú” nyugati modellek követésében gondolkodtak volna. Írásunk egy újjáéledő jelentős magyar politikai hagyományról.
A megújulás programja?
Az MSZP megújulása tehát elkerülhetetlen, ugyanakkor a személyi és a programbeli megújulás kart-karba öltve kell(ene), hogy járjon. Ezen folyamatnak egyelőre halvány személyi konzekvenciáit láttuk, a párt programját illetően pedig még ennyit sem. Elemzésünk a párt egyre súlyosbodó helyzetéről.