2009
TagLiberális középpártok példái
Most, hogy a hazai liberalizmus soha nem látott válságának kellős közepén vagyunk, s bizonyossá vált, hogy az SZDSZ küldöttgyűlése után is folytatódik a párt felmorzsolódása, talán nem érdektelen, ha két sikeres európai liberális párt példájához fordulunk, s azokkal összehasonlítást teszünk. Németországban és Nagy-Britanniában régóta igen erős liberális pártok működnek, ott nemigen fordulhatna elő, hogy ezek hirtelen „elolvadjanak”. Elemzésünk a Népszabadság online felületén.
A jobboldal évtizede?
Azonban tény, a világgazdasági válság, a vén kontinens mélyülő demográfiai és politikai problémái olyan kihívások elé állítják a politikai erőket, amelynek megfelelni csak rugalmas és határozott válaszokkal, ha úgy tetszik, adaptív képességekkel lehet. Megítélésünk szerint ebben a jobboldal jelenleg hatalmas előnyt szerzett, részben saját teljesítménye, részben a baloldali politika ideológiai, kormányzati ballépései miatt. Elemzésünk a változásokról.
Kettős médiafront – A harmadik médiaháború
Az alternatív nyilvánosság szerepének növekedését jelzi a Fidesz népszavazási győzelme is, aminek aránya sokakat meglepett. Az okokról nemzetközi trendek mentén vizsgálódtunk.
A liberális baloldal
A Szabad Demokraták Szövetségének alapítói sajátjuknak tartoták a művet, melyet létrehoztak, és elindultak a párttal, melyet útjára indítottak, de nem tudtak lépést tartani vele. Ki előbb, ki később, de egy idő után elfordult a párttól, alábbhagyott az aktivitásából, elmaradozott a menettől és – igazi szabad demokrata sajátosságként – előbb-utóbb nemhogy a pártvezetésből vagy az alapszervezeti munkából, de magából a pártból is kilépett. Az SZDSZ története a kilépések története.
Liberalizmusok ereje
Most, hogy a kellős közepén vagyunk a hazai liberalizmus soha nem látott válságának, s egyáltalán nem bizonyos, hogy a hét végi SZDSZ-küldöttgyűlés sikerrel zárja majd le a felmorzsolódást, talán nem lesz érdektelen, ha két sikeres európai liberális párt példájához fordulunk, s azokkal összehasonlítást teszünk.
A kétfajta civil társadalom
A Magyar Gárda ügye nem csupán arról szól, amiről sokak szeretnék, ha szólna. Ez nem pusztán a törvények betartásáról vagy be nem tartásáról szóló történet, ezért egy kriminalizált értelmezési keretben soha nem fogjuk megérteni, nem is beszélve a megoldásáról. Arról, hogy miért olyan gyenge az egyik féle, és miért olyan militáns a másik fajta civil társadalom, hogy miért olyan gyönge a hazai középosztály, miért olyan népszerűtlen a kapitalizmus, és miért nem „hatolt le” a vidéki Magyarországig. Arról, hogy az elmúlt húsz év miért nem tudott úrrá lenni a korábbi, demokráciaelőtti rendszerek számos ellentmondásán.
A baloldal kérdései
Elnézve az MSZP korifeusainak megszólalásait, a soron lévő, július 4-i rendkívüli kongresszuson mintha máris új fejezetet akarnának kezdeni. Félő, ismét elhamarkodják a dolgot, pedig most nem kellene sietniük, már csak azért sem, mert – egybehangzó vélemények szerint – a választások elúsztak. Csizmadia Ervin írása a Figyelőn a miértekről.
Állampártiság vagy pluralizmus
Az EP-választások egyik tanulsága, hogy vége annak a korszaknak, amelynek egyik alaptétele az volt, hogy „a legrosszabb MSZP is jobb, mint a legjobb Fidesz”. Vagy másképpen: Magyarországon egyetlen kormányképes párt van, az MSZP. Ez a tétel a Gyurcsány-érában vált mindennapossá, s – úgy tűnik – Gyurcsány távozásával a szlogen is odavan: a Fidesz hatalmas választási győzelem kapujában áll, de reménye van arra is, hogy hosszú távon felváltsa nagypárti szerepében az MSZP-t. Csizmadia Ervin a Népszabadságban.
Pártok és identitásválság
Mert a magyar pártrendszer mai formájában eljutott teljesítőképessége határáig, s inkább nevezhető állagvédőnek, semmint innovációra, megújulásra képesnek. De hogy ki és mikor jár elő „jó példával”, egyelőre nem tudhatjuk, a folyamatnak még csak a kezdetén tartunk. Csizmadia Ervin írása a HVG-n.
Következményekkel terhelt ország
Magyarország bizony nem következmények nélküli ország, lehet, hogy a stiklik és botrányok konzekvencia nélkül maradnak, de a súlyos hibák, és a rossz kompromisszumok szülte áldatlan helyzetek közép- és hosszú távon súlyos következményekkel járnak. Tévedésben vannak azok, akik azt gondolják, hogy a politika a pillanat művészete.
A sorok között
Zsolt Péter országos lapszemléje a június 7-i EP választások után, fókuszban a Jobbik sikere.
A percpolitika átka
A magyar pártszisztéma elérte teljesítőképessége határát, és számos vonatkozásban diszfunkcionálisan működik. Magyarországon percpolitizálás folyik, a pártok nem tudnak egy hétnél hosszabb távlatokban gondolkodni, és annyira beásták magukat a lövészárkokba, hogy már nem képesek onnan kimászni. Novák Zoltán a Hírextrán.
A megkettőződött ország
A Fideszt a másik oldalon lényegében soha nem értették meg vagy inkább félreértelmezték a kísérleteit. Sokan ettől tartván már az egypártrendszert vizionálják, én azonban visszafogott lennék ez ügyben, és emlékeztetném a rettegőket: a nyugat-európai demokráciák jóléti periódusában, a 60-as, 70-es években számos országban voltak ilyen kvázi-egypártrendszerek, amikor az ellenzék több cikluson keresztül válsággal küszködött. Az interjú tovább olvasható a Stop-on.
Pártprogramok üzenetei
Belpolitikai küzdelem, európai témák – a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzése az EP-választásra listát állító pártok programjairól a Népszabadság online oldalán.
A gazdaságpolitika alternatívái
Nem véletlenül hívtak minket a „legvidámabb barakknak”. Ez hozzászoktatta a társadalmat egy bizonyos életszínvonalhoz melyet a rendszerváltás után nem lehetett mindenki számára továbbra is biztosítani. Kísértetiesen hasonló ehhez a mai helyzet, hiszen hitelekből finanszírozzuk a jóléti kiadásokat, amelyek ma már nem tarthatók. Interjú Lakatos Júliával a Hírextrán.
Európa és identitás
A magyar választópolgár 2004-től közvetlen képviselettel rendelkező uniós választópolgár is egyben, akinek viszont fogalma sincs arról, hogy az általa leadott voks milyen hatással van az Unió jövőjére, illetve szavazatával milyen ügyeket, folyamatokat, álláspontokat támogat. Novák Zoltán írása a Hírextrán.
A kapitalizmus szelleme
A magyar társadalom a biztonságot és a kockázatkerülést részesíti előnyben, jellemző rá a mindenoldalú bizalmatlanság és az együttműködés hiánya – hogyan lesz akkor itt nyugati értelemben vett kapitalizmus? Csizmadia Ervin írása a Jelentés a magyar kapitalizmus állapotáról c. dokumentumról a HVG-n.
Öltözködési hadművelet
Jól átgondolt diplomáciai fogásnak és tudatos politikai marketingnek nevezte Zsolt Péter szociológus Mrs. Obama megjelenésének üzenetét. Munkatársunkat kérdezték a FN felületén.
A magyar kapitalizmus újragondolása
A kapitalizmus-tematika diskurzusra bocsátása tehát kifejezetten üdvözlendő egy olyan országban, amely eddig csak az államgazdaság és a piacgazdaság sajátos keverékét bírta kivajúdni magából anélkül, hogy egy cseppet is érdekelték volna a kapitalista intézmények és normák. Talán majd most. Értékelésünk a Közjó és Kapitalizmus Intézet: Jelentés a magyarországi kapitalizmus állapotáról dokumentumáról.
EP-választás és retro-hangulat
Új pártimázs, szavazók megtartása és mozgósítása, célcsoportok, elhibázott MSZP-kampány. Az EP-választás kampányplakátjairól Novák Zoltánt kérdezték a Hírextrán.
Az alkotmányozási paradoxon
Magyarországon adva van egy alkotmány, amely nem képes önmaga megújítására, amíg valamely politikai erő meg nem szerzi a képviselői helyek kétharmadát, ha azonban akad olyan erő, amelyik ezt eléri, az előtt semmilyen akadály nem tornyosul: gyakorlatilag azt csinál az alkotmánnyal, amit akar. Gondolatok a közelgő választások utáni alkotmányozási lehetőségekről.
Van-e programja a Fidesznek?
Pillanatnyilag a legnagyobb gond tehát nem az a Fidesszel, amivel ellenfelei vádolják, hogy ti. politikailag radikális, s nem pedig européer párt. Hanem az, hogy valamilyen okból nem veszi a fáradságot, hogy egy kvázi-kétpártrendszerű országban (amelyet nem kis részben a Fidesz szándéka vitt el efelé) megfeleljen az ellenzéktől elvárható követelményeknek. Gondolatok a Fidesz (nem)létező programjáról a HVG hasábjain.
A bokrosi teendők és a politikai áttörés
Bokros tehát vitán felül jó irányba mozduló gazdasági reformer, ám állítjuk: a gazdasági reformok önmagukban nem hozhatják meg a kívánatos eredményeket, ha nem kapcsolódnak össze a társadalmi dimenzió megváltoztatására irányuló erős és szimbolikusan is kódolható ajánlattal: nevezetesen a társadalmi kohézió növelésének vagy helyreállításának programjával. A „régi” Bokros ezt még értette, a „mai” Bokros (legalábbis írásai érvelési irányából ítélve) már nem annyira.
A reform aktorai
Az ÉS január 23-i, 4. számának mellékleteként megjelent Bokros Lajos-tanulmányra (A reformok kritikus tömege) reagáltak a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatói – Bozóky Tamás, Csizmadia Ervin, Franczel Richárd, Horváth Péter, Novák Zoltán.
Széchenyitől az MDF-ig
Gyurgyák János A magyar konzervatív hagyomány címmel (február 7.) fontos alapvetést tett, ami – több okból is – választ érdemel. Egyrészt azért, ami benne van, másrészt amiatt, ami hiányzik belőle. Csizmadia Ervin írása a Népszabadságban.
Válságkezelés és sütőzsír
A kormány válság alatti gazdaságirányítása kettős szorításban küzd; egyszerre sújtja a piaci demagógia és a piaci populizmus. Vagyis Gyurcsány újabb programját szokás szerint két irányból érték támadások: a tudományos és gazdasági elitek neoklasszikus csoportjainak részéről, valamint a szélsőségesen heterogén gyűjtőpárttá vált Fidesz (és szellemi holdudvara) felől. Írásunk a kialakult helyzetről.
Reform vagy bukás
Sajátos fogalomzavar alakult ki a nyilvánosságban azzal kapcsolatban is, hogy voltaképpen mi minősül reformnak. A válságkezelés és a szerkezeti reformok összemosása ismét komoly kockázatokat rejt. „Reform vagy bukás”; ez volt őszödi beszéd kulcsmondata, és ez határozta meg az induló kormányzás elvi alapállását és misszióját. Aztán tanúi lehettünk annak, hogy az akadályok és buktatók hatására a kormány hogyan bontja le fokozatosan önnön reformidentitását, és most azt kísérhetjük figyelemmel, hogy hogyan próbálja újraépíteni.
Konszenzus és küzdelem
Az est vendége Bozóki András politológus, pedig amellett érvelt, hogy a szociológiának egyre fontosabbá kell válnia a politikai elemzésben, azaz a politikát nem szabad pusztán önmagában, a társadalomtól elválasztva értelmezni.
Bűncselekmények definíciója
Hogy mikor és hogyan használhatjuk, egyáltalán mit értünk cigánybűnözés alatt? Zsolt Péter szociálpszichológus interjút adott a hirado.hu-nak.
Előrehozni vagy békén hagyni?
Magyarországon azonban sem az idő előtti kormánybukás, pláne nem az idő előtti választás nem része a szokásrendszernek. Mindez azért baj, mert a szokásrendszer valójában a kialakult politikai mechanizmusok tudomásulvétele és elfogadása. Gondolataink az előrehozott választás lehetőségéről.