magyar politika
TagSzükség van-e miniszterelnök-jelölti vitára?
Ami kialakulatlan demokráciákban mindennapos, bejáratott demokráciákban nem fordulhat elő: a potenciális miniszterelnök-jelöltek magatartását nem a pillanat heve formálja, hanem kialakult és működőképes szabályokhoz való illeszkedés. Írásunk hazai és nemzetközi vonatkozásokkal.
Porhüvely és fűszer
Az elmúlt hetekben az MDF-SZDSZ közeledés részleteinek napvilágra kerülése óta forr a levegő a két párt körül. Ha elvonatkoztatunk a sajtóban megjelent találgatásoktól, akkor arra juthatunk, hogy egyetlen közös pont fűzheti össze a két pártot: a Bokros Lajos személye és programja körül kialakult konszenzus. Elemzésünk a két párt esélyeiről.
Ki nyerte meg a nyugdíjvitát?
E kérdés megválaszolása korántsem ördöngős feladat, hiszen a vita szakpolitikai dimenziójában ezúttal is csupán végletekig leegyszerűsített érvek hangzottak el. A jelek szerint ugyanis hiábavaló lenne remélni, hogy ebben a kampányban végre komolyan szó essen a nagy társadalmi ellátórendszerek érdemi reformjáról. Elemzésünk a nyugdíjvitáról.
Vesztes liberalizmus
Egyre markánsabban jelenik meg az Orbán Viktor jövendőbeli miniszterelnökségére vonatkozó liberális kritika, mely a demokrácia lebomlását állítja, s ezt magával Orbán korábbi tetteivel, nyilatkozataival támasztja alá. Zsolt Péter írása a Népszabadságban.
Megújulhat-e a magyar közbeszéd?
Akik változásokat várnak a jelenlegi elittől, vagy értelmes, valódi közéleti polémiát akarnak hallani a kampányban, csalódnak majd, csak az erőviszonyok átrendeződése, a törésvonalak eltolódása hozhatja maga után a közbeszéd megújulását és akkor sem feltétlenül pozitív irányba. A 2010-es választások után, amennyiben a Jobbik parlamenti erő lesz, alighanem elhalványul a bal-jobb törésvonal és átadja a helyét egy rendszer-ellenes illetve fenntartó megosztásnak.
A média szereptévesztése
A mai politikai mezőny egyfajta roadshow-nak tekinti a médiaszerepléseket, ahol nincs más dolga, mint előadni ugyanazt a műsorszámot, a lehető legkisebb intellektuális erőbefektetés mellett. Novák Zoltán írása a Népszavában.
Friss Méltányosság-index
Mesterházy Attila 30 perces beszédet mondott az MSZP kongresszusán. Megállapíthatjuk, méltányossági beszédversengés figyelhető meg az MSZP háza táján. Gyurcsány Ferenc utóbbi megnyilvánulásai is ilyen irányt vettek, Bajnai Gordon pedig egyértelműen kevéssé konfrontatív. Mind közül azonban Mesterházy Attila lendült csak igazán át a méltányos beszéd módot is mérő M-index pozitív oldalára. Most először találkoztunk olyan megszólalással, ami pozitív, ahol a beszéd inkább méltányos, mint méltánytalan. Szembetűnő ugyanakkor, hogy erőtlen. Írásunk a Népszabadságon.
A megújulás programja?
Az MSZP megújulása tehát elkerülhetetlen, ugyanakkor a személyi és a programbeli megújulás kart-karba öltve kell(ene), hogy járjon. Ezen folyamatnak egyelőre halvány személyi konzekvenciáit láttuk, a párt programját illetően pedig még ennyit sem. Elemzésünk a párt egyre súlyosbodó helyzetéről.
A pártpolitikán túli tényezők
„Ha valóban az a cél, hogy az ország egészének állapota változzék, akkor nem elegendő, ha egy igazságot az országnak csak az egyik fele fogad el. Ilyen helyzetből bajosan fog profitálni az egész ország. Sőt: ez a tipikus magyar helyzet, amikor az ország egyik felének nem jelent szinte semmit a másik sikere és viszont.” Interjú Csizmadia Ervinnel a Stop.hu-n.
Politikai félreértések
Arra nem számíthatunk, hogy a kampányhoz közeledve a pártverseny és a közbeszéd tisztulni fog, de talán azonosíthatunk néhány okot, ami miatt a pártverseny olyan, amilyen. Szerintünk három alapvető félreértés mutatható ki, amelyeket a politikai paletta különböző oldalának szereplői identitásuk alapjaként dédelgetnek. Írásunk a Népszabadságban.
Politikai normalitás és abnormalitás
Magyarországon 2006-ig (ha kisebb megszorításokkal is, de) „normál-ciklusban” éltünk, azóta azonban „abnormálisban”. Az abnormalitásba való átlépés határpontjaként az őszödi beszéd kikerülésével előidéződő helyzetet tekintem. A miértek megválaszolásáról szól legújabb elemzésünk.
Lépéskényszer
A színpad és a szereplők tehát készen állnak már, a forgatókönyvet viszont még nem ismerjük. Egy dolog azonban biztos: a végletekig legyöngült király lesz a darab főszereplője, nem a majdan helyébe lépő, életerős herceg. Helyzetértékelés a 2010-es parlamenti választások előtt.
A valóság súlytalansága és a hisztéria
A magyar politika egyik legnagyobb kihívása ma nem a deficit, az adósság és az államháztartási hiány, hanem: a valóság-hiány. De ez korántsem mai probléma, sőt: ez a magyar politikatörténet egyik legnyomasztóbb tradíciója. Egyszerűen nincs nálunk olyan párt (pláne liberális), amely mondjuk az alkalmazottak és a munkások pártja lenne, és nincs más párt sem, amely a többi társadalmi réteget képviselné. Elemzésünk a német és magyar példákról.
Püspöki körlevél az újpogányságról – támadás a Jobbik ellen?
2002-es és 2006-os választási körleveiben a püspöki kar gyakorlatilag teljesen nyíltan biztosította támogatásáról a Fideszt, miközben az alsóbb szinteken a papság igen hatékonyan mozgósította a templomba járó szavazókat. Az utóbbi években azonban csökkent az egyház politikai aktivitása, így feltehetőleg sok jobboldali választóban felmerülhetett, hogy a katolikus vezetés elbizonytalanodott a Fidesz támogatását illetően.
Az egészségügy elkerülhetetlen átalakítása
Választ kell adni arra a kérdésre, hogyan tartható fenn a nemzeti kockázatközösség és a teljeskörű ingyenes ellátás úgy, hogy az elöregedő társadalomban a járulékfizetők száma folyamatosan csökken.
Koncentráció és döntés
Elemzésünkben azonban – ha dicsérni nem is, de – nem temetni jöttünk a kis pártokat. Ezeknek a kispártoknak a mostani helyzetét és vergődését, épp úgy döntések eredményezték ugyanis, mint azt, hogy a Fidesz 1994 után parlamenti küszöbpártból a 2000-es évekre nagy néppárttá vált.
Az állam destabilizálódása
Az állami szerep megrendülésének, destabilizálódásának kísérleti laboratóriumává vált Magyarország. Míg korábban a diktatúrából a demokráciába való átmenet egyik kelet-közép-európai laborja volt az ország, jelen pillanatban a széttartó, diszfunkcionális struktúrák iskolapéldája. Nemzetközi példák révén mutatjuk be hol tart Magyarország.
A hitel stádiumai
Ezt a bűvös valamit ebben az írásban makrogazdasági egyensúlyteremtésnek, vagy röviden csak „makrósításnak” nevezzük. Belepirul persze az ember, ha Eötvös munkáját olvasván arra gondol, a reformhoz 163 év után sem vagyunk közelebb, mint az ő korában, ellenben kormányaink és pénzügyéreink pontosan ugyanolyan makro-logikában kezelik a (pénzügyi) válsághelyzeteket, mint ahogyan modern Magyarország történetében mindig.
Pártfrakció vagy frakciópárt
A frakciószakadások sajátossága, hogy kialakul egy hatalmi centrum az adott képviselőcsoportban, amely nem ért egyet a párt politikájával, s ez szembefordítja a frakció többi tagjával is. A szakadásokat annak mentén lehet tematizálni, hogy a frakciószakadás együttjár-e pártszakadással illetve, hogy a renitens képviselők egy másik párt képviselőcsoportjába lépnek-e be. Áttekintésünk az 1990 utáni eseményekről.
Rejtőzködő ideológiák
Összefoglaló elemzésünk és leírásunk az uralkodó magyarországi politikai ideológiákról.
A programtalanság kora
A 21. század Magyarországán van-e még egyáltalán létjogosultsága a pártprogramoknak. A mai felgyorsult világban egy-egy program akár hónapok alatt is elavulhat. A választópolgárok elenyésző hányada olvas pártprogramokat. A szavazók többsége a média által közvetített értékelésekre, elemzésekre és programvitákra hagyatkozik. Mindezek ellenére jó néhány érv mutatkozik a programok fontossága mellett.
Az ideiglenesség véglegessége?
Mit tanulhat a magyar alkotmányozás Barack Obama könyvéből? Az alkotmányos gondolkodást. Sajnos azonban Magyarország 1989-ben elfogadott Alkotmánya nincs dicsérhető állapotban, azaz egyáltalán nem orientál és nemigen meríthető erő belőle. Sokak szerint persze minderről fölösleges beszélni. Márpedig ha egy alkotmánynak nem tisztázottak az elvei, azt megsínyli az egész politikai közösség. A fejlett világban eközben arra keresik a választ, hogy a tömegek „lázadásával” szemben hogyan lehet a tömegek „bölcsességére” apellálni és azt intézményesen a demokrácia fejlesztésére fordítani.
Közvetített demokrácia
Amint a Méltányosság Politikaelemző Központ többször is kifejtette: az 1989-es Alkotmány ideiglenessége és inkoherenciái felvetik a rövid, illetve középtávú alkotmányozás szükségességét. Csak egy koherens, a közetlen demokrácia minden aspektusára tekintettel lévő alkotmányos szabályozás alakíthatja át a közvetlen demokrácia jelenlegi – többnyire pártpolitikai küzdelmek közé szorult – kereteit és emelheti be a már jelenleg is alkalmazott deliberatív megoldásokat
A jobboldal évtizede?
Azonban tény, a világgazdasági válság, a vén kontinens mélyülő demográfiai és politikai problémái olyan kihívások elé állítják a politikai erőket, amelynek megfelelni csak rugalmas és határozott válaszokkal, ha úgy tetszik, adaptív képességekkel lehet. Megítélésünk szerint ebben a jobboldal jelenleg hatalmas előnyt szerzett, részben saját teljesítménye, részben a baloldali politika ideológiai, kormányzati ballépései miatt. Elemzésünk a változásokról.
A liberális baloldal
A Szabad Demokraták Szövetségének alapítói sajátjuknak tartoták a művet, melyet létrehoztak, és elindultak a párttal, melyet útjára indítottak, de nem tudtak lépést tartani vele. Ki előbb, ki később, de egy idő után elfordult a párttól, alábbhagyott az aktivitásából, elmaradozott a menettől és – igazi szabad demokrata sajátosságként – előbb-utóbb nemhogy a pártvezetésből vagy az alapszervezeti munkából, de magából a pártból is kilépett. Az SZDSZ története a kilépések története.
A kétfajta civil társadalom
A Magyar Gárda ügye nem csupán arról szól, amiről sokak szeretnék, ha szólna. Ez nem pusztán a törvények betartásáról vagy be nem tartásáról szóló történet, ezért egy kriminalizált értelmezési keretben soha nem fogjuk megérteni, nem is beszélve a megoldásáról. Arról, hogy miért olyan gyenge az egyik féle, és miért olyan militáns a másik fajta civil társadalom, hogy miért olyan gyönge a hazai középosztály, miért olyan népszerűtlen a kapitalizmus, és miért nem „hatolt le” a vidéki Magyarországig. Arról, hogy az elmúlt húsz év miért nem tudott úrrá lenni a korábbi, demokráciaelőtti rendszerek számos ellentmondásán.
Pártok és identitásválság
Mert a magyar pártrendszer mai formájában eljutott teljesítőképessége határáig, s inkább nevezhető állagvédőnek, semmint innovációra, megújulásra képesnek. De hogy ki és mikor jár elő „jó példával”, egyelőre nem tudhatjuk, a folyamatnak még csak a kezdetén tartunk. Csizmadia Ervin írása a HVG-n.
Következményekkel terhelt ország
Magyarország bizony nem következmények nélküli ország, lehet, hogy a stiklik és botrányok konzekvencia nélkül maradnak, de a súlyos hibák, és a rossz kompromisszumok szülte áldatlan helyzetek közép- és hosszú távon súlyos következményekkel járnak. Tévedésben vannak azok, akik azt gondolják, hogy a politika a pillanat művészete.
A percpolitika átka
A magyar pártszisztéma elérte teljesítőképessége határát, és számos vonatkozásban diszfunkcionálisan működik. Magyarországon percpolitizálás folyik, a pártok nem tudnak egy hétnél hosszabb távlatokban gondolkodni, és annyira beásták magukat a lövészárkokba, hogy már nem képesek onnan kimászni. Novák Zoltán a Hírextrán.