magyar politika
TagA bokrosi teendők és a politikai áttörés
Bokros tehát vitán felül jó irányba mozduló gazdasági reformer, ám állítjuk: a gazdasági reformok önmagukban nem hozhatják meg a kívánatos eredményeket, ha nem kapcsolódnak össze a társadalmi dimenzió megváltoztatására irányuló erős és szimbolikusan is kódolható ajánlattal: nevezetesen a társadalmi kohézió növelésének vagy helyreállításának programjával. A „régi” Bokros ezt még értette, a „mai” Bokros (legalábbis írásai érvelési irányából ítélve) már nem annyira.
Széchenyitől az MDF-ig
Gyurgyák János A magyar konzervatív hagyomány címmel (február 7.) fontos alapvetést tett, ami – több okból is – választ érdemel. Egyrészt azért, ami benne van, másrészt amiatt, ami hiányzik belőle. Csizmadia Ervin írása a Népszabadságban.
Válságkezelés és sütőzsír
A kormány válság alatti gazdaságirányítása kettős szorításban küzd; egyszerre sújtja a piaci demagógia és a piaci populizmus. Vagyis Gyurcsány újabb programját szokás szerint két irányból érték támadások: a tudományos és gazdasági elitek neoklasszikus csoportjainak részéről, valamint a szélsőségesen heterogén gyűjtőpárttá vált Fidesz (és szellemi holdudvara) felől. Írásunk a kialakult helyzetről.
Reform vagy bukás
Sajátos fogalomzavar alakult ki a nyilvánosságban azzal kapcsolatban is, hogy voltaképpen mi minősül reformnak. A válságkezelés és a szerkezeti reformok összemosása ismét komoly kockázatokat rejt. „Reform vagy bukás”; ez volt őszödi beszéd kulcsmondata, és ez határozta meg az induló kormányzás elvi alapállását és misszióját. Aztán tanúi lehettünk annak, hogy az akadályok és buktatók hatására a kormány hogyan bontja le fokozatosan önnön reformidentitását, és most azt kísérhetjük figyelemmel, hogy hogyan próbálja újraépíteni.
Előrehozni vagy békén hagyni?
Magyarországon azonban sem az idő előtti kormánybukás, pláne nem az idő előtti választás nem része a szokásrendszernek. Mindez azért baj, mert a szokásrendszer valójában a kialakult politikai mechanizmusok tudomásulvétele és elfogadása. Gondolataink az előrehozott választás lehetőségéről.
A szokásjog kialakítása
Európában az előrehozott választás a politikai verseny és a szokásjog része, de Magyarországon egyelőre még csak tanuljuk, hogy mit kezdjünk vele. Nálunk is többször felmerült ugyan – elsőként a ’90-es évek elején, az Antall-kormány idején, de az ellenzéknek akkor sem sikerült megvalósítania -, mostanáig mégis úgy tekintünk rá, mint ami a magyar szokásoktól idegen. Csizmadia Ervin az Inforádión.
A tábormentalitás öngólja
A kétosztatúság nem maguk miatt a lövészárkok miatt, és az állandó acsarkodások miatt demokráciarombolók, hanem mert emiatt válik a saját sorok megtisztítása lehetetlenné, illetve a folyamat bonyolultabb, és körkörösebb: a morális üresség az oka a demokratikus deficitnek, az pedig a tábormentalitásnak, és a tábormentalitás újratermeli a morális ürességet. Elemzésünk a hazai folyamatokról.
Egy rendkívüli parlamenti ülésnap elé…
Az őszödi beszéd miatt kialakult bizalmi válságban azonban Gyurcsány talán végleg eljátszotta a lehetőségét annak, hogy ezt széles nemzeti konszenzust valaha is tető alá hozhassa. De valljuk meg őszintén, a jelenlegi magyar demokrácia úgy tűnik nem érett még meg erre a megegyezésre. Elemzésünk az aktuális helyzetről
A hosszú 2009-es év
A 2009-es állami költségvetés elfogadása fordulópontot jelentett a magyar politikában: nemcsak a „legitimációs válság” körüli vitának vetett véget, amely Balatonőszöd hírhedt beszédének következménye volt. Mostantól 2010 tavaszáig hosszú választási kampánynak leszünk tanúi, amelyet minden valószínűség szerint a gazdasági világválság itteni hatásai fognak jellemezni. Elemzésünk németül a Budapest Zeitung oldalán.
2009 chartái
2009-ben – nézetünk szerint – öt területen szimbolikus és tényleges lépésekre van szükség. Mindezeken túlmenően természetesen nagyon sok egyéb teendő is van. Ha a magyar kormányok és ellenzékük a „nagy dolgokban” nem képesek elemi szintű együttműködésre, addig a kisebb dolgokban sem lesz előrelépés, és mindenki a sült galambra fog várni.
Rendezvény a Terror Házában
A mai Magyarországon még mindig igen nagy gyanakvás övezi azokat a kezdeményezéseket, amelyeken – úgymond – nem egy táborba tartozók jönnek össze. Észrevételeink egy rendezvény kapcsán.
Nyugodt tónus
2008. december 9-én, a Nyugati téri Alexandra Könyvesházban élénk érdeklődés kísérte az MPK könyvbemutatóját, melynek fókuszában a magyar belpolitika paradigmái álltak.
Az ellenzék mozgásiránya
A legújabb politikus-népszerűségi listát figyelve arra az érdekes összefüggésre figyelhetünk fel, hogy Orbán Viktor megelőzte Szili Katalint és Sólyom Lászlót, azaz: emberemlékezet óta vezető pártpolitikus áll a népszerűségi lista élén. Az okokról elemzésünkben olvashatnak.
Egy valódi reform
Egy atomizált társadalomtól sem öntevékenység, sem szolidaritás nem várható el, nem is beszélve a versenyképességről. Egy majdani nagykoalíció feladata tehát nem lehetne más, mint a kohéziós reform előkészítése. Csizmadia Ervin nyilatkozott a HírExtrának.
Tüntetés válság idején
A közalkalmazottak a világgazdasági válság nyomán bejelentett megszorító intézkedések ellen tüntettek. Követeléseik a szakszervezetek szemszögéből érthetők, ám a jelenlegi gazdasági helyzetben semmiképp sem nevezhetőek időszerűnek. Lakatos Júlia nyilatkozott az Északnak.
Egy miniszterelnöki interjú
Amikor „szokatlan” kérdezési technikáról és riporteri attitűdről beszélünk, akkor arra gondolunk, hogy a riporter (Apáthy-Tóth Kata) Magyarországon szokatlan bátorsággal és elszántsággal faggatta a miniszterelnököt, aki – nyilván ennek hatására is – eléggé elbizonytalanodott, és jóval a szokott formája alatt teljesített. Meglátásaink az ominózús interjú kapcsán.
Régi recept új időben?
A magyar gazdaságpolitika a kormányzati ciklusokon átívelő jelleggel háromszor esett már a túlzott egyensúlyközpontúság hibájába, melyért – térségi versenytársainkhoz viszonyítva – számottevő növekedési és beruházási deficittel, magas kamatszinttel, valamint a belső kereslet szűkülésével volt kénytelen fizetni: a ’90-es évek első felében, Orbán kormányzati ciklusának elején és a második Gyurcsány-kabinet időszakában. Elemzésünk a legújabb gazdasági válság hazai hatásairól.
Felmelegített reformretorika
Novák Zoltán kifejtette a Hírextrának: az a baj, hogy nincsenek kézzelfogható jelei annak, hogy a kormányzat ismét fel akarná venni azt a reformfonalat, amit az év elején elejtett.
Elfogadott sarokszámok
A Méltányosság mérése szerint a nyár vége óta folyamatosan csökkent annak az esélye, hogy ne legyen 2009-es büdzsé. A legutóbbi állás szerint csupán két ellenzéki távolmaradóra lenne szükség az igenek győzelméhez. A helyzetről Novák Zoltán nyilatkozott a Figyelőnek.
Mítoszok és kockázatok
A válságkezelésére vonatkozó megoldási javaslatok kapcsán körvonalazódó ellentét sokkal mélyebb gyökerű annál, hogy pusztán rövidtávú aktuálpolitikai megfontolásokra vezethetnénk vissza. Voltaképpen a növekedésösztönzés és az egyensúlyközpontúság híveinek több mint másfél évtizedes vitájának újabb fejezete körvonalazódik a válság kapcsán, melyben az érvek és ellenérvek a szokásos mintázatot követik. Elemzésünk az aktuális helyzetről és történelmi tapasztalatokról.
A felzárkózás feltétele
A válságnak csak az elején vagyunk, a magyar társadalom egy jelentős része el sem tudja képzelni mihez és hogyan tudna ő alkalmazkodni. Az MSZP önmagában nem tudja megoldani a helyzetet. Ha új fejezetet akarunk nyitni Magyarországon, abban minden mérvadó pártnak benne kell lennie. Utoljára a rendszerváltás idején volt komoly intézményes átrendeződés, nagy szükség volna változtatásra. A nagykoalíció ilyen új intézményes eljárást is jelentene. Interjú Csizmadia Ervinnel.
Kormányzati kommunikáció és beavatás
Magyarországon úgy alakultak a történelmi körülmények, hogy mindig is szükség volt egy rendszert (olykor válságot) menedzselő nagy kormánypártra. Ezt nem nagyon lehetett leváltani, viszont megújulni sem nagyon tudott. Meglátásaink az aktuális hazai helyzetről.
Politikai vezetés – válsághelyzetben
Igazából az érdekel, hogy vajon hogyan változtat egy válság a politikai vezetés természetén. S hogyan lehetséges, hogy Gyurcsány Ferenc ezúttal újabb szerepekben: válságkezelőként és egységteremtőként bukkan fel? Hogyan sikerülhet mindez Magyarország 1990 óta immáron leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnökének, akit sokan és sokszor temettek már, illetve akinek politikai bukását általában biztosra veszik, csak idejét gondolják még jócskán kitolhatónak.
Retorikai fordulat
Az a legnagyobb baj, hogy nem tudjuk, hogy mit akar a Fidesz valójában. Akarnak-e egyáltalán reformokat. Ha igen, akkor pedig milyen területeken, és milyen módon. Novák Zoltán nyilatkozott a Hírextrának.
A történelem pártjai
Más pártok, más szellemi erőterek, más hatalomközpontok fejlődtek ki a korábbi jelentéktelenségből, az utolsókból elsők, a törpékből nagyok, majd óriások lettek, az MSZP és a Fidesz eluralta a politikai mező két oldalát, és az egykori rendszerváltó nagypártok immár legfeljebb csak szövetségesként asszisztálhattak az időközben az ő politikai oldalukra tévedt új nagyok mellett. Elemzésünk az okokról.
Primer felelősség
A magyar politikai osztály primer felelőssége felkészíteni a társadalmat a globális gazdasági válságban való viselkedésre. Csizmadia Ervin a Nap-kelte c. műsorban fejtette ki véleményét.
Az MDF elnökválasztása
A hazai politikai életben példátlan üggyé dagadt az ún. MDF-lehallgatási botrány. Mégis csak az MDF elnökválasztási kampánya zajlott itt, ha ez az időzítetten nyilvánosságra hozott CD árnyékában immáron érdektelen epizódnak is tűnik. Az alábbi elemzés indulatok és stigmák nélkül próbál vizsgálódni.
Nagykoalíciós törekvések
A nemzeti csúcstalálkozót burkolt nagykoalíciós törekvésnek tartja a miniszterelnök részéről Csizmadia Ervin. Az MPK igazgatója a Nap-keltében azt is elmondta, hogy a jelenlegi politikai körülmények között azonban még nincs realitása a nagykoalíciónak.
Megújítatlan hagyományok
„Nálunk az a probléma, hogy minden hagyományt továbbviszünk, de semelyiket nem tudjuk megújítani, ezért az ezek körüli konfliktusok nem visznek előre, rosszak, és nem látom a készséget arra, hogy erre az érintettek rájöjjenek.” – Interjú Csizmadia Ervinnel.
A média elfogulatlansága
Magyarországon több mint egy évtizeden keresztül a jobboldal kifogásolta a baloldali médiafölényt, s ez az egyoldalú beállítás – ma már látható – komoly károkat okozott a jobboldal számára. Mégis: téves a politikai kudarcokért az erősnek mondott médiabefolyást felelőssé tenni. Hogy miért? Kiderül az elemzésünkből.