magyar politika
TagSzemélycserék a közigazgatásban
Várható volt, hogy megalakulását követően az új kormány nem hagyja meg a helyükön azokat, akik túlságosan szoros szálakkal kötődtek az előző kormányhoz, vagy olyan ügyekben exponálták magukat, amelyek vállalhatatlanok az Orbán-kormány számára. Paár Ádám a Népszavában.
A köztisztviselők jogállása
A Fidesz némiképp váratlanul, némiképp várható módon, de igen gyorsan beleszaladt három kényes kérdésbe. Az egyik a kettős állampolgárság – e cikk ezzel kíván a legkevésbé foglalkozni –, a másik a közigazgatás leépítése, a harmadik az elmúlt húsz év kommunikációs minősítése. Zsolt Péter írása a Népszabadságban.
Politikai evolúció
Akármilyen utat is választanak az említetett ellenzéki pártok, a jövő intelligens ellenzéke valószínűleg mind parlamenten belüli, mind azon kívüli ellenzék is lesz egyben – persze megfelelő helyen és időben. Az elkövetkezendő négy év tehát egyfajta stratégiai verseny is lesz: az ellenzék politikai evolúciója és a kormánypártok szelekciós tevékenysége között.
A kormányprogram
Nem teljesen egyedülálló Európában, hogy egy kormányzásra készülő politikai erő még a választások után sem áll elő konkrét elképzelésekkel. Novák Zoltán a Stop.hu-n.
Kisebbségi képviselet és külpolitika
Minden olyan javaslat, amelyik a parlamenti vagy az önkormányzati képviselők létszámának csökkentését tartalmazza, garantáltan elmélyíti a javaslattevő párt társadalmi támogatottságát. Paár Ádám nyilatkozott a Népszavának.
Mainstream- és rendszerellenes pártok
A médiában számtalan különböző megnevezés kavarog: nemzeti radikális, szélsőjobboldali, náci, nyilas, újnyilas, esetleg nemzeti bolsevista. A fenti terminusok közös vonása, hogy igazán egyikük sem alkalmas a Jobbik-jelenség tartalmának cizellált körülírására. Paár Ádám írása a Stop.hu-n.
„Forradalom” után – vagy közben?
1989-90-ben úgy tűnt: a bibói átmenet-elmélet ezúttal győzedelmeskedik, hiszen a mérvadó politikai szereplők mindegyike elzárkózott a totális forradalomtól. Ám ez a korai konszenzus rövid ideig tartott csak, s a 90-es évek közepétől már egyre többen kezdik vitatni a rendszerváltás és a rendszerváltók bibóista önértelmezését.
Gazdasági és társadalmi válságkezelés
Magyarországot jelenleg két típusú válság fenyegeti: a gazdasági válság és a szociális válság. A most hivatalba lépő kormánynak mindkettővel meg kell birkóznia, úgy, hogy közben nem feledkezik el arról, hogy kötik a kezét a Nemzetközi Valutaalap felé vállalt kötelezettségek. Paár Ádám nyilatkozott a Népszavának.
Alakulás
Amiképpen két évtizede a gyengére sikerült nyitóbeszédek, a hosszúra nyúlt méltatások és az esetlen felszólalások hátterében a képviselők már a lehető legkonkrétabb hatalmi kérdések megvitatásával foglalatoskodtak, úgy most is az alakuló ülés jelzi az új hatalom és a választók közötti fényes mézeshetek végét, amidőn egyszeriben jónéhány törvényjavaslat válik ismertté, s ezzel bírálhatóvá.
Az új kormányzás alapkérdései
A Fidesz-kormányzás minőségét alapvetően három szempont fogja meghatározni: a kormányzás szerkezete, arculata és tartalma. Novák Zoltán írása a Magyar Nemzetben.
Alkotmányellenes alkotmánymódosítás?
E viták hátterében az áll, hogy a magyar alkotmányos berendezkedésben nem különül el intézményesen az alkotmányozó és törvényhozó hatalom. A legfőbb kérdés ezért az, hogy vajon maga az Alkotmány képezheti-e ellensúlyát az esetleges alkotmánymódosításoknak. Vannak-e tehát beépített ellensúlyok, esetleg módosíthatatlan tartalmak?
Az új kormány személyi garnitúrája
Több olyan személy is létezik az Orbán Viktor leendő miniszterelnök által felkért kormánytagok között, aki támadhatósága miatt fejtörést okozhat a későbbiekben a Fidesz elnökének. Paár Ádám nyilatkozott a Stop.hu-nak.
Korszakváltás?
Az, hogy most vasárnap a Fidesz-KDNP támogatói a már megszerzett győzelem elkényelmesítő tudata ellenére is újra az urnákhoz járultak, azt jelzi, hogy nem pusztán az MSZP iránti ellenszenv vagy a Fidesz melletti elkötelezettség motiválta a többséget, hanem tudatosan mondtak igent „Orbán Viktor túlhatalmára”.
A magyar politika alkalmazkodóképessége
A jobboldal a nemzetet próbálja védeni, miközben a baloldal a válságot akarja menedzselni. A két stratégia ma is – mint régen – egymással szembe megy. A baloldal felelőssége itt legalább akkora, mint a jobboldalé. Ha valóban megbékélést és konszenzust szeretne, akkor nem elégedhet meg a jobboldalról alkotott klisékkel, hanem újra kell gondolnia a jobboldalhoz való viszonyát, sőt egy kicsit a történelmi kontextust is. Csizmadia Ervin írása az ÉS-en.
Szavazótáborok mozgása
A szocialista kampány sem „az új miniszterelnök, új program”, sem a „nagy a tét” szlogennel nem volt képes mozgósítani a párt hagyományos szavazótáborának nagy részét. Paár Ádám nyilatkozott a Népszavának.
Mi kell a jó kormányzáshoz?
A jobboldal felelőssége óriási, miután elérte egyik fő célját, és elég komoly vereséget mért a baloldalra. Innen már nincs értelme fenntartania azt a légkört, amely egyértelműen a másik fél kiszorítására volt kitalálva. Innen a jobboldal feladata, hogy a versengés mellett az együttműködés lehetőségeit is felkínálja, már csak jól felfogott érdekből is, azért, hogy a baloldal ne akarjon idő előtt, megújulását továbbra is elhalasztva, revánsvágyból visszatérni a hatalomba.
Az első forduló után
Eredmények helyett a sorban állás vált az első forduló szenzációjává, amely során a kampánycsend mellett akár a választáshoz való alkotmányos joga is sérülhetett a szavazóknak. Lakatos Júlia nyilatkozott a Stop.hu-nak.
A politika és a civil társadalom
Csizmadia Ervin a Stop.hu-nak adott interjújában kifejtette: az MSZP a mondanivaló hiányától szenved, az ország szempontjából nem szerencsés a Fidesz vitáktól való elzárkózása, a Jobbikot pedig igazából csak mostanában kezdik komolyan venni a nagypártok.
Kormányzati teljesítmény és rosszkedvű demokrácia
Szinte már közhely, hogy a választások új korszakot hoznak mind a kormányzás, mind pedig a pártrendszer szempontjából: ha tetszik „hivatalossá” teszik azokat a – jelenleg még csak sejthető – változásokat, amelyeket a kormányra készülődő erő(k) és a közvélemény-kutatások (olykor ellentmondó) adatai láttatni engednek.
A demokrácia sziámi ikrei
Magyarországon nagy gát a politikai megegyezés előtt, hogy a társadalmat homogénebbnek gondoljunk annál, mint amilyen valójában, és az emberek – tévesen – azt gondolják, az ellentéteket csak a politikusok szítják. Interjú Csizmadia Ervinnel.
Friss levegő?!
A 2002-es választások után világossá vált, hogy valójában mindössze két pólusképző erővel rendelkező mamutpárt létezik: a Fidesz és az MSZP. A színpadon azonban két új szereplő is feltűnt, a Jobbik és az LMP, kérdés, hogy parlamentbe jutásuk esetén ők milyen irányban változtatnák meg a magyar politikát. A problémát három szinten kell megvizsgálnunk: a pártrendszer, a politikai kultúra és a szakpolitikák szintjén.
2006: a radikalizálódás kulcséve
A Politológus Hallgatók Országos Egyesületének budapesti rendezvényén Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője azt mondta: a Jobbik áttörése a közvélekedéssel ellentétben nem a tavalyi európai parlamenti választáson, hanem 2006 őszén történt meg. Tudosítás az eseményről a Hírszerzőn.
A Fidesz gazdasági programja
Választási programot írni nehéz, főleg egy akkorára duzzadt gyűjtőpártnak, mint a Fidesz. Sokszínű választói rétegekhez kell többféle üzenetet továbbítania, mindezt egyetlen, hosszabb füzetben. Jenei András értékelése a HVG-n.
A kopogtatócédulák fényes jövője
Míg az 1990 utáni választások során az ajánlószelvények gyűjtése egyszer sem vált a kampány meghatározó elemévé, addig idén a verseny egyik legfontosabb dimenziója lett. Elemzésünk és javaslataink a kialakult helyzetről.
Az utolsó cédulás választás
Nem csak a könyveknek, de a választási kampányoknak is megvan a maguk sorsa. Az ideinek például az határozza meg a „sorsát”, hogy 2008–2009-ben lényegében szétesett az 1990 után kiépült, zárt, merev, bombabiztosnak, szinte örökre megváltoztathatatlannak tűnő pártrendszer. Csizmadia Ervin írása a Figyelőben.
A pártok demokrácia-képe
A Méltányosság Politikaelemző Központ abból a szempontból vizsgálta a több pártra is kiterjedő eseményt, hogy mi mondanivalója volt a pártoknak a demokráciáról. A kérdést pontosítva gondolkozik-e bárki azon, hogy a magyarok mért ábrándultak ki a demokráciából, és valóban kiábrándultak? Zsolt Péter a Stop.hu-n.
A Fidesz ellenfél-definiálása
Látszólag közelharcba kezdett a Jobbik és a Fidesz, ami még hangsúlyosabban kiemelte a Fidesz új eurokonzervatív arculatát. Lakatos Júlia a Stop.hu-n.
Minimális szélesség
A 2010-es év azonban eltér az eddig megszokott választási készülődésekhez képest. A rendszerváltás óta nem az a választás (elsődleges) tétje, hogy ki nyer, hanem sokkal inkább a második helyen végző párt kiléte izgatja az elemzőket, publicistákat.
A centrális erőtérről
1990 és 2006 között mindig más párt nyerte meg a választást, s négyévenkénti váltógazdálkodás alakult ki. Nem tudhatjuk persze, mi járt a rendszerváltók fejében, amikor 1989-ben kitalálták az új demokrácia kormányzati szerkezetét, de utólag úgy tűnik, mintha inkább az említett „hosszúciklusú” nyugati modellek követésében gondolkodtak volna. Írásunk egy újjáéledő jelentős magyar politikai hagyományról.
Korrupció és hagyomány
A botrány attól válik botránnyá, hogy kiderül, ez pedig azt is jelenti, hogy gyengén, rosszul, de mégiscsak működik valamiféle kontroll választott döntéshozóink felett, a rendőrség letartóztathat, a bíróságok elítélhetnek magasrangú politikusokat, a választók pedig megfoszthatják a hatalomtól az azzal visszaélőket. Ha nincsenek botrányok, az nem azt jelenti, hogy akkor talpig becsületes emberek irányítják az országot, hanem azt, hogy nincs társadalmi ellenőrzés a politika felett. Elemzésünk az aktuális belpolitikai helyzetről történelmi távlatokban.